A magyarellenes feketeleves még hátravan

„A román belpolitikai válságoknál valahogy menetrendszerűen előkerül a magyar kártya is, és ebből kifolyólag minden más színezetet kap. A többnapos magyarellenes fröcsögéssé vált politikai hajcihő még azokat is meglepte, akik a rossz emlékű kilencvenes években hozzászokhattak ehhez. Az RMDSZ végül kimaradt a bizalmatlansági szavazásból, de ezt megelőzően még tárgyaltak a szociáldemokrata kormánypárttal, amelynek biztos, ami biztos alapon a 30 magyar szavazat is jól jött volna a Grindeanu-kabinet megbuktatásához.

A politikai alku végül nem jött létre, de a történtek fényében kérdéses, hogy a szövetség részéről bölcs döntés volt-e egy ilyen kiélezett helyzetben tárgyalóasztalra tenni március 15. hivatalos ünneppé nyilvánítását. Merthogy ez a szokásos magyarellenes irányba vitte el az egész belpolitikai cirkuszt. Innentől kezdve egy szempillantás alatt nemzetmentő egységbe tömörült kormánypárt és ellenzék. Nem véletlen hát, hogy az RMDSZ-elnök Európa farizeusaiként említi a román társadalmat, amit jól példáz, hogy miközben Klaus Johannis államfő éppen Németországban győzködte Angela Merkel kancellárt arról, hogy Romániában példaszerűen megoldották a kisebbségi kérdést (amúgy ez a mondat Ceausescu óta kitörölhetetlenül ott szerepel minden bukaresti diplomata szótárában), addig a bukaresti médiában éppen csúcsra járatták az Erdély elrablása miatti (ál)félelmet.

A politikai cirkusszá alakult román belpolitikai válság tanulsága az erdélyi magyar érdekvédelem és társadalom számára főleg abban áll: nincs új a nap alatt, van, ami nem változik.”