Mázli, hogy Orbán Viktor nem fagyiból van, akkorát nyalt neki Kovács Sándor, pedig gyerekek is jelen voltak

„De még mielőtt szexre kerülhetett volna sor, jött a következő szónok, Kovács Sándor, a környék fideszes országgyűlési képviselője. Háromszor nyitotta ki a száját, és már le is esett az állunk. Forján elsőre nyerőnek tűnő, férfias vallomása ugyanis még előjátéknak is gyenge volt Kovács Sándor teljesítményhez képest. 

Kovács már meg sem próbált úgy tenni, mintha az esemény az uszodáról szólna. Szabályos választási kampánybeszédet tartott Orbán Viktor mellett. Ennek a csúcsán elindított egy igen bonyolult hasonlatot a kenyérsütésről, azzal, hogy a magyar társadalom olyan, mint egy kenyér: amikor a száraz lisztet beleöntjük a tálba, az isten se gondolja, hogy abból kenyér lesz.

A hasonlat egyre duzzadt, ágakat, indákat és gyökereket eresztett, aztán átcsapott egy istentelenül nagyszabású dagasztós allegóriába, aminek az lett a kifutása, hogy mi magyar választók vagyunk a kenyér, Magyarország főpékje pedig Orbán Viktor.

Kovács nem volt szégyenlős, és – miután megpendítette, hogy itt jövőre választások lesznek – feltette az egy uszoda avatásán magától értetődő kérdést: melyik péket is válasszuk magunknak? De ez semmi volt ahhoz képest, amivel folytatta: azt kérdezgette a hallgatóságtól, csak szónoki kérdésként persze, hogy na most tényleg, melyik péket válasszuk: azt, amelyik külföldi színezékeket és adalékanyagokat is be akar tenni a tésztába?

Ezek után már egészen természetesnek tűnt az a vágya, hogy a határon állítsák meg a színezéket, ami elrontja a magyarok kenyerét. Kenyértésztareceptnek álcázott négerezést-arabozást még életemben nem hallottam, így igen elégedetten hallgattam Kovácsot, akitől kissé hiányoltam azért, hogy egyszer sem játszotta ki a fehér kenyér-kártyát.

Én eddig nem ismertem Kovács képviselőt, de azt egész nyugodtan ki merem jelenteni róla, hogy nem szégyenlős ember. Uszodaátadó ide vagy oda, ő a megfelelő lélektani pillanatban bátran előhúzott a zsebéből egy nemzeti konzultációs levelet, megkérdezte a jelenlévőket, hogy ugye mindenki visszaküldte már, aztán közfelkiáltással megszavaztatta az embereket, hogy támogatják-e a kormányt ebben a harcban, hogy a végén a szatmáriak nevében kijelentse, hogy igen.

Miután már kábé 8 perce cizellálta a kenyeres allegóriát, hősünk egyébként még szükségét érezte annak, hogy a legostobábbak kedvéért hozzátegye: a miniszterelnök, a főpék idejött.”