Nőügyek – elemzés

„ »Nőügyekkel nem foglalkozom« – evvel a mondattal válaszolta meg a magyar miniszterelnök az újságíró kérdését, aki arról érdeklődött, vajon miért váltották le Magyarország washingtoni nagykövetét, aki történetesen nő.

Elemzés.

(...)

5. Pinaügy.

6. Minden nyilvános, hivatalos, formális, jogilag formulázható ügy – ha nőkről van szó – »nőügy«, azaz magánügy, a legmagánabb, azaz pinaügy; következésképpen a nőnek a beszélő személy szerint nincsen formális-közjogi-honpolgári dimenziója, a nő par excellence magánszemély, vagyis: pina.

7. A beszélő személynek tehát az a sejthető nézete, hogy a férfiaknak vannak közügyeik, de a nőknek csak magánügyeik vannak. Ám a férfiaknak magánügyeik is vannak, például nőkkel: pinaügyeik – mert a nő egyetlen lényegi dimenziója az így fölfogott férfiúság szemszögéből: szexuális, mégpedig a férfi élvezetére, örömére rendelt szexualitás értelmében. (»Annak a kutyatermészetű Taszilónak rengeteg nőügye volt.« Tasziló persze csődör- vagy bikatermészetű is lehet. Ez a bizonyos Tasziló azonban nem lehet embertermészetű.)

8. A magyar állam vezetője azonban »nem foglalkozik« nőügyekkel, hiszen az ő hivatása magasztos, följebb keresendő (és található), mint a szexus, amely a nők természetével és hivatásával azonos, ő nem ereszkedik le a nő (azaz a szex) szerinte alacsony szintjére, oda férfiak nem – illetve csak gyönge pillenataikban, a (mondjuk így) pásztoróra pillanataiban.”