Tüntetni, akkor lehet, ha azt a Békemenet csinálja. Újságot akkor lehet csinálni, ha az azt írja, amit mi akarunk. Az a jó keresztény (definíciószerűen), aki ránk szavaz. Az iskola legyen egyféle, ne gondolkodjon ott senki. A multi az akkor jó, ha munkahelyet teremt, de majd megmondjuk, hogy azt hogyan tegye. A szerencsejáték csak akkor veszélyes, ha nem mi szedjük belőle a hasznot. A bankok kizsákmányolóak, persze csak akkor ha nem államiak. Az átláthatóság fontos, kivéve közbeszerzéseknél és az állami szerveknél. A dohányzás káros, persze csak akkor nem, ha ebből is mi húzunk hasznot. Sorolhatnám nagyon sokáig.
Sokan már csak megszokásból szavaznak Orbánra és körére. »Mert ő a keresztény«. Ez komoly? (lásd Tízparancsolat vagy 90-es évek orbáni liberalizmusa) »Mert ő véd meg minket«. Kitől kell? »Mert nehogy visszajöjjön a Gyurcsány«! Könyörgöm, csak ő jöhet szóba?
Emberek, ez így nem (lesz) jó. Nagyon nem. És ne jöjjön nekem senki Gyurcsánnyal meg társaival. Mindig is „jobbra” szavaztam, ha tehettem. Szerencsés voltam és vagyok az élet minden területén. Nem megkeseredésből, hanem elkeseredésből írom e sorokat. Tőlem is állandóan kérdezik, hogy nem félsz, hogy ezt osztottad meg? Hogy ezt írtad? Mitől féljek? Miért gondoljátok, hogy félnem kéne? Meg azt is hallom, hogy egy nagy cég vezetőjeként ne nyilvánítsak véleményt. Miért nem? Nem kell mind az 1400 munkatárssal egyetértenünk mindenben. Azért még lehet más is normális, hogy nem ugyanazt gondolja, amit én. Azért még dolgozhatunk együtt sikeresen, mert pont a sokszínűség, a sok különböző vélemény viszi előre a világot. Jobb helyeken.
El kéne kezdeni építeni valami normális társadalmat. Együtt. És utóbbi nem egy politikai párt neve ebben a mondatban, hanem utalás arra, hogy szétszakadva, egymásra fújva, egymást hergelve ez nem fog menni. Sőt: társadalmi katasztrófához vezet majd.
Viszket a tenyered? Mosd meg és nyújtsd oda Felebarátodnak. Ha már Húsvét van.”