Fentiek azért fontosak, mert rajongóként nagy várakozással tekintek a Mass Effect: Andromeda megjelenése elé, viszont elég öreg vagyok ahhoz, hogy ne lehessen velem minden szart megetetni, pusztán egy cím alapján.
„Előrebocsátom, hosszan tudnám sorolni azt is, hogy mi az, amivel nem szeretnék újra találkozni az Andromédában – nem szeretnék pl. orrvérzésig bolygót szkennelni, hevenyészett galaxistérképeken Pac-Man–szerű fogócskát játszani, különböző liftekben hosszasan rezet baszni, valamint magyar kisvárosokról elnevezett terepjárókban tök üres bolygókat felfedezni -, de ezek zöméről már most tudni, hogy úgyis lesz benne részünk, másrészt jelen levelemben (jórészt) dicsérni jöttem, és nem temetni. Egyszóval, ha megengedik, teljes mértékben szubjektív és csapongó módon felidéznék néhány dolgot, amelyek miatt Shepard parancsnok kalandjai örök időkre bekerültek szívem egyik rejtett csücskébe, és amelyek miatt alapvetően pozitív tekintek az Andromeda elébe is - csak aztán győzzenek megfelelni az elvárásoknak.
Ha egy mód van rá, szeretnék az Andromédában csupa olyan karakterrel találkozni, mint amilyen Mordin Solus volt, az őrült szalárián, akinek csöppet sem sablonos életére (»Have killed many, Shepard. Many methods. Gunfire, knives, drugs, tech attacks, once with farming equipment. But not with medicine.«), torokszorító önfeláldozására (»Had to be me. Someone else might have gotten it wrong«) és legfőképpen unikális aranyköpéseire még biztosan hosszú ideig emlékezni fogok. Férfiasan be kell vallanom, videojáték kapcsán sosem álltam még olyan közel az elérzékenyüléshez, mint azon átvezető jelenet alatt, amelyben a törékeny doktor utolsó útjára indult abban a bizonyos liftben, és félelmét leplezendő egy Gilbert és Sullivan-kuplé átiratának dúdolásával bátorította saját magát. (No jó, elismerem...itt még csakugyan kitartottam, de amikor azután a házibuli után Shephard parancsnok megtalálta a hangszalagot, rajta az Amazing Grace-szel, valami mégiscsak belement a szemembe).”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Esőben és hóban, világosban és sötétben, a Citadella és az Empire State Building felett is ugyanakkora élmény repülni. A Microsoft Flight Simulator segítségével ezt már lényegében bárki átélheti.
2007-ben egy kis stúdió kultikus játékot teremtett, mely a nyolcvanas évek egyik legnagyobb európai katasztrófájából táplálkozott – végül "csak" 17 évet kellett várni a tényleges folytatásra.
Számos családbarát, kimondottan különleges, de legalábbis nagyon élvezetes és szórakoztató videójáték után a hibrid Switchre olyasmi jelent meg, amire nem számítottunk.
Sokféle módon megálmodták már a jövőt, nem egy esetben akár legitimálva mások életének kioltását, és nem ritkán ebből még sportot is űztek. 25 éve az Epic is így tett, ami sokak életét változtatta meg.
Azt gondolnánk, hogy a hangyák csak vonulnak és a raj-intelligenciával élik a kis egyszerű életüket. De mi van, ha a bitang erős rovarok élére áll valaki, aki ért a stratégiához?
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
