Orbán igen, Castro nem?

„Azt mindenesetre kijelenthetjük, hogy habár a liberalizmus és a demokrácia nem azonos fogalom, a klasszikus liberalizmus normáit, a véleménynyilvánítás, a szólás- és a sajtószabadságot, a vallási toleranciát, vagy a magántulajdon szentségét azonban minden demokrácia az alapjaivá, mondhatni, hogy politikai minimummá tette a 20. században. Így van ez Európa legtöbb országában és így van ez Magyarországon is. (Kubában nem így volt…) Azonban a liberálisok nem érezték úgy, hogy ezzel betöltötték volna történelmi küldetésüket, így újabb és újabb ügyeket vállaltak fel; olyanokat, amelyek az egyén autonómiáját végtelenítik tovább, ezáltal lebontanak minden természetes vagy hagyományos közösséget. A nemzetet, a családot vagy a történelmi egyházak hitbeli közösségeit. Ezzel szemben pedig tovább harcolnak a melegjogokért, a kábítószerek legalizálásáért, a multikulturális társadalomért, a gazdasági versenyfutás teljes korlátok nélkülivé tételéért. És így tovább… Folytatva a modern liberalizmus szélsőséges politikai ügyeit, amelyek bizony megjelentek a klasszikus bal- és jobboldali politikai ideológiákban is.

Aki ezeket nem követi, vagy ha ország politikai vezetése ezekért nem tesz meg mindent – nem demokrata. Az tekintélyelvű diktátor. Még ha vér nem is tapad a kezéhez. (Castróéhoz tapadt…) Így érünk el ahhoz az ellentmondáshoz, hogy a modern liberális elveket felvállaló, a nemzetállamokkal szemben fellépő bizottsági elnök, akit nem a nép választott, sokszor diktátornak bélyegzi Orbán Viktort, mert nem »töltögeti« modern liberális elvekkel a létező demokráciát; míg egy vitán felül álló diktatórikus elnököt »sokak szemében« hősnek nevez…

De a kérdés megmarad: Kik azok a »sokak«? Esetleg Juncker is köztük van? Mert azt tudtuk, hogy Magyarországon sok az olyan kommunistából lett liberális, aki még szíve mélyén nosztalgiát érez a marxizmus iránt, de azt, hogy az uniós intézmények is tele lennének effajta hatvannyolcas neomarxistákkal, ilyen köpönyegforgatókkal, nos… ezt azért eddig csupán sejtettük. Most már tudjuk is!”