Lehet más, mint zsákmányszerzés

„Fordulatokban gazdag, kacskaringós egyeztetések után a kormányoldal váratlanul elfogadta az LMP utolsó -még februárban tett- javaslatát a négy alkotmánybírói hely betöltésére. Az Országgyűlés így Horváth Attila jogtörténészt, Marosi Ildikó kúriai bírót, Schanda Balázs alkotmányjogászt, valamint Szabó Marcel jövő nemzedékek képviseletéért felelős alombudsmant az Alkotmánybíróság tagjává választhatja. Az április óta 11 fővel működő »csonka« testület tehát kiegészülhet. Az LMP részéről a közel tíz hónapos egyeztetési folyamatot én terveztem meg, a Fidesz részéről hosszú hónapok után elfogadott javaslatot én tettem meg. A felelősségben akkor is büszkén osztozom, ha azóta politikai megbízatásaim megszűntek. S büszke vagyok utódomra, Hadházy Ákosra, valamint az LMP parlamenti frakciójára és országos elnökségére is, hogy Magyarország, a magyar demokrácia érdekében azzal együtt vállalták fel a megállapodást: pontosan tudták, ellenzéki oldalon bőven lesznek keselyűk, akik gondolkodás nélkül lecsapnak rájuk. Az LMP ugyanis azzal vállalt kockázatot, hogy -felelős ellenzéki párthoz méltó módon– az ország érdekét nézte. Hadházy a továbbiakban is learathatná a korrupcióüldözésért kiérdemelt szimpátiapontokat a DK troll-kommandójától és a többi képviselőt sem faggatná a kutya sem amiatt, ha decensen távol maradtak volna az alkotmánybíró-választási hercehurcától. Nem így tettek, nem a kényelmesebb utat választották, mert a magyar demokrácia érdeke mást kívánt.

(…)

Természetesen megértem és tiszteletben tartom azt az álláspontot is, hogy az elmúlt hat évben egypárti jelöltekkel feltöltött Alkotmánybíróságot ignorálni kell. Csakhogy az elmúlt hat évben -és az elmúlt hónapokban is! -ellenzéki politikusok szakmányban terjesztettek elő alkotmányjogi panaszokat és egymással versenyezve gyűjtötték a parlamenti patkóban az aláírásokat alkotmánybírósági beadványokhoz. Hosszasan lehetne idézni, hogyan hozsannáztak az ellenzék számára kedvező Ab-döntések közlésénél a most kollaborációról hadováló ellenzéki pártok az elmúlt pár évben. Teljesen legitim vitát lehetne nyitni arról, hogy egyezkedések helyett várjuk meg a következő választásokat, ahol az ellenzék kétharmados többséget szerez (Jobbikkal? Jobbik nélkül?), s akkor majd szépen jön egy új alkotmány és távoznak az egypárti bírák. Persze még ebben az esetben is kérdés, hogy mi lesz a következő két évben kiépülő alkotmánybírósági joggyakorlattal. Csakhogy egyelőre nem úgy néz ki, hogy 2018-ban a Fidesz egyharmad alá szorulna. S akkor történik mondjuk az Ab-döntésre váró titkosítási ügyekkel? Persze megértem, ha a szocialisták és a gyurcsányisták számára nem fontos a nyilvánosságbarát AB, elvégre 2010 előtt is perekkel kellett kivernünk az akkori kormányból közérdekű adatokat és 2010-ben még Paks bővítésével kampányoltak. Ha nincsen új alkotmányozó többség, a bojkott-politika következményeit évtizedek múlva is viselni fogjuk. A minél-rosszabb-annál-jobb politikája éppen ezért egész egyszerűen hazaárulás. Az új alkotmánybírák megválasztása tehát nem Orbán Viktor érdeke: Orbán Viktor köszöni szépen, jól el van a jelenlegi tizenegy fős testülettel is, sőt, még jobban érezné magát Alkotmánybíróság nélkül. A kollaborációs vád egészen vicces a DK részéről.”