Te a béke ellen vagy?

„Ha az NDK-ban akár csak óvatosan megpróbált a nyilvánvaló problémáknak hangot adni az ember, a kétkedőt egy buta, ám kétségbevonhatatlan érv fogadta: »Elvtárs, csak nem a béke ellen vagy?« Az EU, ami egy sor válságon próbál most úrrá lenni, nem bújhat el az alapkérdéseket érintő vita elől azzal, hogy aki kétkedik a projektben, látogassa meg a katonai temetőket. Ez a történelmi igazság nem elég az EU túléléséhez.

(...)

Ma a többség azt hiszi, hogy az Egyesült Királyság megszenvedi a kilépést. Persze, minden szülés fájdalommal jár. Én azonban nem aggódom a britek miatt, mégiscsak Európa legrutinosabb demokráciájáról, egy megkerülhetetlen nukleáris katonai hatalomról, az ENSZ Biztonsági Tanácsának egyik tagjáról és a világ ötödik legnagyobb gazdaságáról beszélünk. Gyorsabban megtalálják az új helyüket, mint gondolnánk.

Inkább saját magunk miatt aggódjunk. Magunknak és polgárainknak világossá kell tennünk: 27 tagállam 444 millió polgárból álló közössége az unióban marad. Ez változatlanul hatalmas lehetőség. Ez a közösség azonban csak akkor lehet sikeres, ha az embereket magunkkal visszük a válságok leküzdéséért folytatott küzdelembe. Minden egyes emberre, minden egyes nemzetre, minden egyes tagállamra szükségünk van. Az unió intézményei nem akadályozhatnak minket meg ebben. Segíteniük és koordinálniuk kell, a tagállamokat nem háttérbe szorítva. Az intézmények a tagállamokért vannak, és nem fordítva.

Racionális és határozott továbblépésre van szükség. Fel kell adnunk a nemzetek háttérbe szorítását, az európai gondolat idealizálását és az ebből adódó hamis önképet. Az EU és tagállamai ma már nem bírnak azzal az erővel és befolyással, mint évtizedekkel ezelőtt. Bár szívünk szélesre van tárva, lehetőségeink végesek. Felelősen kell bánnunk velük.

(...)

A magyar alapgondolat és stratégia egyszerű. Az EU gazdag, de gyenge, ami a legrosszabb kombináció. Fel kell hagynunk az olyan terméketlen ideológiai vitákkal is, mint hogy több vagy kevesebb Európára van-e szükségünk. Ahol több kell, oda több kell, ahol kevesebb, oda kevesebb.

(...)

1989-ben az Európa népeit egymástól elválasztó kerítést bontottuk el. 2015 kora őszén a schengeni külső zöldhatáron kerítést húztunk fel, hogy megvédjük vele a legnagyobb európai vívmányt, a közös területen belüli szabad mozgást és piacot. Mi a kerítéssel – a saját határainkon legalábbis – az európaiak élet- és gazdasági modelljét védtük meg. És persze a biztonságukat. Jó, szabálykövető európaiként cselekedtünk. A külső határok védelme nem kellemes dolog, nem esztétikai kérdés, virágokkal és plüssállatokkal nem megy.

(...)

A »kerítés« szó mellett van egy másik, amiről beszélnünk kell egymással. Ez a szó az önkéntesség. A brüsszeli intézmények csak egy megoldást ismertek (és ismernek a mai napig) a migrációs válság ellen: ez pedig a kényszerkvóta. Magyarország elsőként, és igencsak határozottan lépett fel ellene. Elleneztük a politikai vitában, a luxemburgi Európai Bírósághoz fordultunk az ügyben, most pedig népszavazás formájában kikérjük róla a magyarok véleményét is. Miért ez az eltökélt, kemény álláspont?

Egyrészt az elosztás mindaddig meghívást jelent, amíg nem leszünk a helyzet urai a külső határainkon, amíg nem mi döntjük el, ki léphet be területünkre. Másrészt a kényszerelosztás nem működik, ha az embercsempész vagy az áttelepítendő migráns maga döntheti el, hova szeretne menni. Harmadrészt pont ezen hír miatt kelnek útra most gazdasági bevándorlók milliói. Egy jobb élet nem lehet alapjog, bármennyire is szeretnénk.”

*

Orbán Viktor cikke a Frankfurter Allgemeine Zeitung július 11-i számának véleményrovatában jelent meg, online a cikk publikálása idején nem elérhető.