Így lehet legyőzni Orbánt

Sokféle beszámoló jelent meg a Ligetvédőkről, de egy perdöntő ténymegállapítás rendre elmaradt: éppen az aránytalan karhatalmi beavatkozás (2-300 tüntetővel szemben ugyanannyi vagy még több rohamrendőr) és a „Zöld Liget” egyeztető fórum bejelentése mutatta a Ligetvédők első jelentős győzelmét. Ezután még markánsabb meghátrálás következett: a plázaliget beruházás vezetése bejelentette, hogy a Ligetvédők követelésének engedve egyetlen egészséges fát sem vágnak ki, hanem átültetik őket.

A meghátrálás nem szakmai, hanem politikai természetű, és konkrétan mutatja, mennyire fél a hatalom egy ilyen mozgalomtól; illetve attól, hogy nem lehet néhány rendőri fenyegetéssel és túlkapással megsemmisíteni, hanem adott esetben jogtalanul elhangzó oszlatási utasítás után is ott maradnak az emberek; és mivel nem merik végrehajtani az oszlatást, végül az aránytalan rendőri túlerőnek kell takarodót fújnia. Szerva itt, csere ott.

Aztán persze jött a lejáratási kampány a médiában, hogy a ligetvédők tábora „drogtanya”, néhány szánalmas fényképpel, amiről rögtön kiderült, hogy hamis bizonyítékok és már a ligetvédők beköltözése előtt dokumentálták egy sajtóbejáráson, hogy hevenyészve lefényképezett drogos cuccok ott voltak... Újabb hatalmas fiaskó. 

A mozgalom emblematikus alakjaként megjelenő Komáromy Gergőt megpróbálták azzal megfélemlíteni, hogy kényszergyógykezelik, mikor rendőrnek öltözött pribékek elvitték a pszichiátriára, de ez is balul sült el: egyrészt Komáromy Gergő ezáltal még inkább a ligetvédők hősévé, mártírjává vált sokak szemében, még nagyobb médiafigyelmet kapott ő és a mozgalom, illetve önmagában botrány, hogy ilyenre utoljára a kommunista diktatúra idejében vetemedett a rendőrség. Extra bónuszként a Nyírő főorvosa megkérte, hogy jöjjön vissza máskor is, mert olyan jó hatással volt az osztályon a betegekre. Akkor ebből ki jött ki jobban és ki jött ki rosszul? Egyébként a ligetvédőkhöz hasonló Gezi Park mozgalom egyik Pesten élő képviselője szerint elképzelhetetlen hasonló eset Törökországban. Pedig ott végül 11 halott volt a karhatalmi erőszak miatt, de fel sem merült, hogy valakit pszichiátriára vinnének a rendőrök, mert tiltakozik a rendőrállam ellen. Van min elgondolkodnunk, ha már török jogvédők is lesajnálnak minket... 

Nem csupán szimbolikus győzelmeket láthattunk azonban, miután Komáromy Gergő és legkövetkezetesebb ligetvédő társai a markológép elé ültek lótuszülésben, meditálva, ami olyan erős kép, mint mikor a Tienanmen téren egy ember a tankok elé állt. Volt ennél konkrétabb, jogi vonzatú győzelmük is, miután egy videón látszott, amint egy szekus gyomron vágta Gergőt, amire már a ligetpláza projekt vezetője, Baán is besokallt és eljárást indítottak a fogdmeg ellen. Arra még nem reagáltak, miként lehetséges, hogy alvilági figuráknak tűnő „biztonsági” embereik csicskáztatták a rendőröket, ők mutatták meg kit vigyenek el a jogvédők közül, videókon simán leüvöltik őket és egyszer még könnygázzal is lefújtak egy rendőrt, majd ideges reakciójára még durvább fenyegetéssel válaszoltak – és máig nem indult eljárás ezek miatt, csak a jogvédők ennél sokkal enyhébb és kevésbé bizonyítható gesztusait torolták meg – egy francia állampolgárt például egy nap alatt, gyorsított eljárással ítéltek el egy év (!) felfüggesztett börtönre és kiutasításra.

Még nyilvánvalóbb meghátrálás a hatalom részéről, hogy korábbi álláspontjukat látványosan felpuhítva nem csupán egy szakmailag tökéletesnek és hiperzöldnek beállított projekt népszerűsítését nevezik konzultációnak, hanem most már kénytelen-kelletlen valódi, mindenkire kiterjedő egyeztetést ígérnek „Zöld Liget” fórum néven – amivel beismerik, hogy eddig mindez elmaradt. Az elmaradt szakmai és társadalmi egyeztetés megvalósítása a Ligetvédők egyik fő követelését teljesítené és majdnem teljes győzelem lehetne már most, ha nem tűnne eleve hiteltelennek, mivel a fórum bejelentése kapcsán a kormányzati projekt egyik meghatározó elemét sem hajlandók egyelőre megkérdőjelezni. Legalábbis hivatalosan, mert ha bármennyire komoly lenne a máig elmaradt széleskörű szakmai és társadalmi egyeztetés szándéka, az pont az enélkül kitalált projekt felülvizsgálatával és teljes újratárgyalásával kezdődne.

Nemcsak a sajtó figyelmét kerülte el, hogy a hatalom éppen az aránytalan karhatalmi erők és erőszak alkalmazásával mutatta meg, mennyire fél egy ilyen mozgalomtól és pár száz ember képes volt elérni a meghátrálását – de ezt a hónapok tartó napi küzdelmeik közepette, a nyári kánikulában talán maguk a ligetvédők se látták át kellőképpen. A félrevezető kormánypropaganda (hogy „drogtanya”, stb.) és az ennek meglepő mértékben bedőlő média felelőssége is meglehetősen nagy abban, hogy a társadalom tudatáig máig láthatóan nem jutott el mi történik: sem a probléma, sem annak karhatalmi kezelése, sem pedig a mozgalom első jelentős győzelmei. A nyaraláson túl ezért nincs ott sokkal több ember.

Épp ez a diktatúra legfontosabb előfeltétele: az állampolgári közöny. Az is fontos persze, hogy legyen egy népvezér és hű emberei kerüljenek az államapparátus döntő posztjaira – úgy szállva meg az államot, ahogy a Ligetben a szekusok és a rendőrök akadályozzák a közterület és a közpark lakossági védelmét. Fontos kellék még minden valamire való diktatúrához, hogy legyen egy populista ideológia, mint a migránshisztéria meg a kommunistázás-brüsszelezés, hogy azzal legitimálják az egyre nyilvánvalóbban pártállami hatalomgyakorlást, de a legfontosabb feltétele minden diktatúra kialakulásának végső soron mégiscsak a tömeges állampolgári közöny és beletörődés. Minden hatalommal való visszaélés végső alapja ez.

A Liget első nagyobb csatáját tehát a hatalommal szemben csak látszólag nyerték meg a ligetvédők, mert eközben a magyar társadalom saját apolitikussága és apátiája miatt végleg elveszti a negyedszázada megszerzett demokráciát. Mégpedig úgy veszti el, hogy gyakorlatilag észre sem veszi, mint aki már nincs cselekvőképessége tudatában. Ez esetben pedig nem egyes jogvédők elmeállapota szorul sürgős kezelésre, hanem a magyar társadalomé.

MIÉRT NEM ÉRTJÜK MEG MILYEN EGYSZERŰ LEGYŐZNI EZT A HATALMAT?

Talán nemzetközi összehasonlítások híján nem tűnik fel, hogy relatíve milyen könnyű meghátrálásra kényszeríteni az orbáni hatalmat. Franciaországban például a sokkal erősebb sztrájk- és tüntetési kultúra miatt emberek millióit kell tartósan mobilizálni és már-már utcai harcokká kell fajulnia a konfliktusnak, hogy egy-egy kormány meghátráljon. Emlékszünk a netadóra? Nálunk 20-30 ezer ember békés demonstrációja is bőven elég lehet az érdekérvényesítéshez. Pikk-pakk.

Az ok egyszerű: külföldön is, de még inkább belföldön, a népvezér egész tekintélye és tekintélyuralmi rendszere annak a látszatnak a fenntartására épül, hogy a nép vele van, őt támogatja és legfeljebb marginális csőcselék lehet, aki lázongani próbál a nagy többség akarata és az ő személye ellen. Ennek a látszatnak a lerombolásához pedig már egyetlen olyan demonstráció is elég lehet, mely megtölti a Kossuth teret. Főleg ha mondjuk tanárok, egészségügyi, netán rendvédelmi dolgozók tüntetnek. Orbán rettenetesen fél a tömegek megjelenésétől (ahogy a nyilvános vitától is), mert csak addig tudja elhitetni a jónéppel, hogy ő és egyedül ő tudja képviselni érdekeit, amíg nincsenek látványosan tüntető néptömegek az utcán. Végső soron a nyilvánosság és maga a nép az, amitől legjobban fél egy népvezér, mert eleven cáfolatát adják az ő hatalmát legitimáló propagandának. 

Ráadásul a rendőri erőszak alkalmazása különösen kényes téma Orbánnak, hiszen ellenlábasával, Gyurcsánnyal szemben éppen az volt a fő legitimációja, hogy a baloldal milyen elfogadhatatlan rendőri erőszakot alkalmazott a békés fideszes tüntetőkkel, illetve a néppel szemben 2006-ban. Szinte felfoghatatlan, eddig mennyire nem jött rá nálunk az istenadta nép, illetve különféle társadalmi szervezetek, hogy ez milyen gyenge pontja az orbáni hatalomnak és ezáltal milyen egyszerű lenne meghátrálásra bírni vagy hosszabb távon legyőzni.

A slussz poén az, hogy Orbánnak és hatalma jelenlegi haszonélvezőinek is feltehetően jobb lenne egy olyan demokratikus országban élni, mely jogaikat öntudatos állampolgárként megvédeni kész emberekből és erős, egymással szolidáris társadalmi közösségekből áll. A népvezérek nemcsak népüket csapják be, hanem önmagukat is, és a zsarnokság nem csak másoknak szörnyű mentális állapot, hanem bizonyos értelemben a zsarnoknak a legszörnyűbb – többnyire még hamarabb szokott leépülni szellemileg mint népe. A jogállam tehát a potenciális zsarnokot is megvédi saját zsarnokoskodása következményeitől, mert egyébként rendszerint pont úgy végzik, ahogyan másokkal bánnak el, amíg helyzetben vannak.

Nyugodtan kijelenthetjük tehát, hogy politikai kultúránk közös felemelése ebből a sárból, amibe legutóbb a Ligetben került, mindenki számára felszabadító élmény lenne, akit a hatalommal való visszaélések besároznak – ide értve magukat a hatalom gyakorlóit és az utasításaikat végrehajtó embereket is. Ezért kiáltották oda ligetvédők a rohamrendőröknek: „ne féljenek, a maguk jogait is megvédjük”. Végső soron ez a tétje a ligetvédők mozgalmának, ami már rég nem csupán a fák, hanem sokkal inkább közösségi tereink és a jogállam megóvásáról szól. Nemcsak néhány romos épületet bontanak most ott le, hanem a demokratikus jogállamot. A köztéri épületek és a közpark lerombolása ennek erősen szimbolikus megnyilvánulása. A legdemokratikusabb követelés, hogy biztosítsunk szabad levegőt mindenkinek, ami nélkül a zsarnokok és gyermekeik is megfulladnak. Miután elvitettek egy ligetvédőt a pszichiátriára, a rendőrök - mint kik jól végezték dolgukat - a tűző nap elől egy olyan fa árnyékába húzódtak, aminek kivágásával jár a tevékenységük. Szó szerint maguk alatt (és felett) vágják a fát.

Ilyen abszurd dráma folyik a Ligetben. Őket és vezetőiket is csak a jogállam, a demokrácia védheti meg. Saját túlkapásaik következményeitől is. A demokrácia nem csupán történelmi vívmány vagy adottság - megőrzése legfontosabb állampolgári kötelességünk. Éppen mint egy közkert, mint a Városliget: hamar ellepi a gaz, ha nem műveljük.