„Az ellentmondás kiáltó: amíg a klasszikus liberalizmus az állami önkénytől és a tradíciók uralmától védte meg az egyént, tehát az előírások és kényszerek ellen lépett fel és ez által védte a szabadságot, addig a mai liberálisnak nevezett torzsszülött, a neoliberalizmus már nem megvéd valamitől, hanem előírja az egyénnek, miként kell szabadon élni.
Amíg tehát a klasszikus liberalizmus a választás lehetőségét és szabadságát, a toleranciát, a nyitottságot, a pluralizmust, a vélemények és nézetek, értékek és szokások sokszínűségét és egyenjogúságát garantálta törvények és intézmények segítségével, addig a neoliberalizmus követelményeket szab meg, előírja, s fokozatosan törvényesíti (lásd TTIP), hogyan is kell »szabadon« élni, gondolkodni, cselekedni.
Ez utóbbi már újra ideológiai cselekvés, nyomásgyakorlás, eszmei diktatúra – a szabadság nevében. (A fasizmus és a kommunizmus is »nemes eszmék« nevében kényszerített és diktált.)”