„Mint az bebizonyosodott 2010-ben és 2014-ben, értelmiség nélkül nagyszerűen lehet választást nyerni, az értelmiség pártjait nem meg- hanem szét- és ripityára verve. Az értelmiség orbáni megközelítése tehát győzött. Az a sok unalmas bonyodalom, amelyet az értelmiségi vernyákolás okoz, úgy tűnt, mellőzhető.
Ahogy ebben az írásomban levezettem, szépen a média is ehhez alakult, és úgy tűnik, hogy kezd abba a csapdába esni, hogy képtelen kétmondatosnál bonyolultabb üzenetek átvitelére.
A tanárok mozgolódása ezért váratlan és riadalommal szemlélt dolog Orbán környezetében. Először hordozza magában azt a veszélyt, hogy nemcsak valami “kockásinges, kócos, borotválatlan” alak mond majd valami beszédet valahol, párezer embernek, aztán mindenki hazamegy és lehajtott fejjel tűr tovább.
A riadalom másik oka pedig az, hogy olyasmit kérnek, amely ugyan nem teljesíthetetlen, de elő kéne hozzá venni a gondolkodó embereket. Akiket mind elzavartak, és akik nélkül kormányoznak. A Bonyodalom visszavág.”