„Nem szokásom közélettel foglalkozó emberek tevékenységét bírálni, de azért van az a szint, amikor muszáj. Most olvasom Babarczy Eszternek a Magyar Narancsban megjelent publicisztikáját, és verem a fejem az asztalba. Talán nem emlékszik rá mindenki, de többek között Babarczy Eszter volt az, aki 2010-ben telekürtölte a teljes médiát azzal a nézetével, miszerint milyen jó lesz majd a Fidesz kétharmad, nem kell attól félni (pl. itt). Tényleg jó lett nekünk!
Talán mondanom sem kell, hogy minden épeszű ember pontosan látta, hogy mi várható a Fideszes kétharmadtól, és az idő minket igazolt. Szóval ez a Babarczy Eszter most épp’ arról értekezik, hogy nehogy már politizáljon valaki az oktatás válsága kapcsán, mert itt most a megoldáson kell gondolkozni, nem politizálni kell, meg forradalmárkodni (sic!). Majd amikor az általa oly nagyon kívánt Fideszes gőzhenger nyílt háborút hirdetve belerúg a tanárokba, akkor gyorsan frissíti a cikket, hogy hát ugye csak meg kéne védeni a tanárokat, de azért csak úgy szakmailag (sic!). Most hosszasan sorolhatnám, hogy milyen szakmai munka van mondjuk egy ellenzéki párt oktatáspolitikai állásfoglalása mögött (legalábbis az Együtt részéről határozottam tudom állítani, hogy mi nem a levegőbe beszélünk), de a probléma nem is itt van, mert hát a megmondó értelmiség szokása, hogy nem olvas szakpolitikai anyagokat.