Szüljenek-e nekünk a lányaink unokákat? – Kritika jobbra-balra

„Valójában a baloldali és liberális »fontos embereket« nem annyira a szülői lét piedesztálra állítása zavarja (az csak a közemberek riogatására jó: »kötelező« lesz szülni), hanem sokkal inkább a gender alapú politizálás elutasítása. Márpedig a genderelmélet képezi alapfilozófiáját a legtöbb esélyegyenlőségi aktivistának, akik ebből a lobbizásból élnek, ebben teljesítik ki önmagukat. »Nem akarjuk a genderőrületet« – mondta Kövér László –, és azt sem, hogy Magyarország olyan jövőtlen társadalommá váljon, ahol »férfigyűlölő nők« és »feminin férfiak« a gyermekekben, családokban csak az önmegvalósítás akadályát látják. Ha körülnézünk, láthatjuk, hogy Kövér aggodalmai egyáltalán nem alaptalanok. Elég figyelemmel követni a balliberális feminista és/vagy gendertudatos internetes oldalakat, hogy az ott áradó „strukturális nő-elnyomás" elleni »strukturális gyűlölet« még az életkedvét is elvegye az embernek, és paranoid üldözöttségérzést keltsen. Ha az ott megosztott örömtelen, rossz hírekből, a rosszul működő erőszakos és elnyomó társadalom rémképének »bizonyítékaiból« tájékozódnánk, elmenne a kedvünk női létünktől.

A gender-törekvések képviselői számára minden olyan nő akadály a »szebb jövő« felé vezető úton, aki »csak« otthon szeretné nevelni a gyerekeit, aki »csak« egy sikeres férfi háttere szeretne lenni, aki a gyerekszülést tartja élete legnagyobb ajándékának, a pénzkereső munkát meg nyűgnek tekinti. Valamennyi cikkből, kommentből süt a lenézés a »csak családanyák« felé – és ezen a lenézésen nem javít az se, ha deklaráltan, a sokszínűség jegyében elfogadják az ő életpálya-választásukat is, úgy mellesleg, mély (le)sajnálattal e középkorias gondolkozás iránt. (...)