„Nincs különösebb gond-probléma ezzel a Hungary’s Got Talent című produkcióval, ha csak annyi nem, hogy olyan, mint valami január elsejei after party: dereng az előzmény, továbbá próbálsz is oly mámorosan viselkedni, mint éjfél előtt, ám inkább csodálkozással vegyes értetlenséggel nézed a szoba közepén imbolygó havert, aki a bólé-túladagolástól kifeküdt emberek között nyöszörgi hamisan a Lady Carnevált.
Na ja, a Got Talent apja ugyanaz a Simon Cowell, aki az X-Factort (idehaza: -Faktort) alkotta, s mivel a formátumokat világszerte príma érzékkel terítő brit elme legföljebb annyiban tért el a klónozásnál, amennyiben tálentileg – éneklés mellett – táncolnak, ugrálnak és biciklivel egyensúlyoznak a fellépők, ember nem gondolhatta azt, hogy az RTL Klub képernyőjén éppen szombat este jön el a paradigmaváltás ideje.
Persze az első élő show-ban akadtak szép teljesítmények; mindenekelőtt Badár Tamás – legalábbis idehaza – magasabb szintre emelte a kártyás bűvészkedést azzal, hogy mintegy interaktívvá tett performansza során Skype-oló önmaga trükközött a zsűritagok egyikével, Horgas Eszterrel. Továbbá Czuczor-Gidai Zsófi is édes kiscsaj, aki aranyosan mond verset, miként a Dirty Red Light Crew fényorgiába ojtott mutatványsorozatára sincs egyetlen rossz szó sem (az említettek továbbjutottak). A kedves lakosság nyilván a kiesett, ugráskombinációs történeteivel házaló Wallkingot is megtapsolta a készülék előtt (stb.), hogy aztán folyamatosan kezébe temesse arcát, akárha az idehaza öt széria után leálló, adásmenetében csaknem csutkára kopírozott X-Faktor paródiaműsorát látná.”