A bíróság úgy tett, mintha itt előzetes letartóztatásról lenne szó, noha neki menekültügyi őrizet fenntartásáról kellett volna dönteni. Ez esetben pedig célhoz van kötve a rendelkezésre állás biztosítása, és mivel az előzetes meghallgatásuk már megtörtént, többüknek van érvényes útlevele is, minden tisztázott, már ebből is megállapítható legalább egy oltalmazott-státusz, szabadítani kellett volna ügyfeleinket. Ám a bíró szerint gyakorlatilag az érdemi határozatig fennáll az a helyzet, hogy »szükség lehet rájuk«, amit szerinte csakis őrizetük fenntartásával lehet biztosítani, meg sem fontolta más, a rendelkezésre állást szintén biztosító alternatív intézkedés alkalmazását.
Az őrizet fenntartása különösen annak fényében kétséges, hogy a strasbourgi bíróság éppen a minap marasztalta el Magyarországot a Helsinki Bizottság fogva tartott szomáliai ügyfeleinek panasza kapcsán, mégpedig részben éppen az alternatív intézkedések lehetősége vizsgálatának elmaradását ítélte egyezménysértőnek.
A mostani békéscsabai bírósági döntésnek nagyon rossz az üzenete. Hiszen azok a családok, akik nem fellebbezték meg a határzáras büntetőítéletüket vagy nem adtak be menedékkérelmet, a félig nyitott balassagyarmati őrzött szállásra kerültek, míg ügyfeleink gyerekestől most fogvatartottak. Úgy látszik, a BÁH a bíróság asszisztenciájával eredményesen tudja fegyelmezési eszközként alkalmazni az őrizetet »renitens« (az igazukat kereső) menekülőkkel szemben, nem hagyván kétséget afelől, hogy mi a helyes irány: hiszen gyorsan tudnak szabadulni a menedékkérelem visszavonásával.”