Sikerül-e embernek maradni?

„Ma nincs európai menekültpolitika. Szabályok vannak, a sokat emlegetett dublini szerződés, amelynek totális kudarca és működésképtelensége már hónapok óta nyilvánvaló. Schengen nem a múlt héten esett el, és minden kormányzati deklaráció ellenére se Magyarország, sem Európa régóta nem tartja be európai kötelezettségeit.

Ha betartaná, akkor még itt lenne Magyarországon az a több mint 150 ezer ember, akik a magyar hatóságok nyilvántartása szerint felbukkantak a déli határon. Ehhez képest ők ha nem is akadálytalanul, de eljutottak nyugatra.

Történt mindez a szabályok egyértelmű be nem tartásával. Miközben Európa próbált időt nyerni, és kvázi fű alatt tartani a jelenséget, a nyilvánosság felé rendre azt kommunikálva, hogy a dublini szerződés él – azaz a menekülteket ott kell regisztrálni és dönteni sorsukról, ahol az EU-t elsőként elérték.

De az EU lapíthatott, mert bár a korábbi évekhez képest óriási számokról van szó, valójában néhány százezer ember a több mint 500 millió lakosú unióban bőven radar alatt maradhat. Nincs szó arról, hogy a százezres nagyságrendű tömeg Németországba érkezésével menekülttáborok teltek volna be. (A menekültek jelentős része egyébként választott célországában sem akar a hatóságokkal érintkezésbe kerülni, jelentős részük különböző egyéni taktikákkal igyekszik meghúzni magát jó időre, munkát találni, egzisztenciát építeni, aztán valahogy magát legalizálni.)

Bár az államok a nyers valóságot ebben a formában egyáltalán nem igyekeznek kommunikálni, mindez nem is marad rejtve. A menekülthullám növekedésének egyik nagyon fontos oka a menekültek számának gyors emelkedése, most leginkább Szíriából. De a közel-keleti fejlemények mellett megkerülhetetlen és fontos ok, hogy az elmúlt tíz évben alapjaiban megváltoztak a kommunikációs lehetőségek. A határokat lehet zárni, a Facebookot nem. Az, hogy az elmúlt években is tízezrek, majd idén már százezrek értek el Nyugat-Európába, nem titok, ahogy az sem, hogy mit kell tenni ehhez, hol milyen akadályokat kell legyűrni, mire kell figyelni. Az a kérdés, ki mikor szánja rá magát az indulásra, ki mikor gyűjt elég pénzt, elszánást vagy éppen elkeseredettséget. (Így akár vitatható kérdés, hogy az elmúlt napok fejleményei, a hivatalos fejetlenség vajon mennyiben járul hozzá újabb hullám elindulásához, hiszen az elmúlt fél év hasonló eredménnyel járó csendes ügyintézéséről is tudhatott mindenki.)

Az elmúlt években persze kétségtelenül nagyon jelentősen nőtt a menekültek száma. Az ENSZ adatai szerint tavaly év végére közel húszmillió emberről beszélhettünk világszerte – döntően Afrikáról és a Közel-Keletről van szó –, ami közel hárommillió emberrel több, mint egy évvel korábban. És már tavaly is milliók éltek török és jordán táborokban, és tízmilliók kényszerültek elhagyni otthonukat.

Európa, az EU egyik kudarca és a sokat emlegetett európai értékek totális cserbenhagyása, egyben a mostani válság egy másik felhozható és fontos oka, hogy Európa és a fejlett világ ezt elfogadható segítség nélkül hagyta.”