Júzer vagy lúzer – Hogyan lehetne többet kihozni a nyári fesztiválokból

Izomból is celeb lehetett idén bárki a Soundon. Ez már egy Pump Up feszt: minden fel van fújva, mellek, szájak, izmok, egók... a Pump Up the Volume pedig nyilván alap. Besír, aki rendesen körülnéz. Szétszolizott arcok, a felismerhetőség határáig újratervezett testek - menő kidobóemberek fesztiválja. Siófokon kábé ugyanezt a zajos vonulást grátisz lehet megnézni ilyenkor a bulinegyedben, de akkor mire fel kerül a heti beugró egy kisebb havi fizuba?

Sajó Dávid (Index) beszámolója meglepően jól ragadja meg a problémahalmaz kb tizedét, de csak a felszínt érinti. Nem beszél viszont arról, hogy miért rendszerszerűen ilyen bármilyen szponzorbuli... Nem mondja ki, hogy az ilyen nyári fesztiválokon nem júzer vagy, hanem lúzer, akit csontra lehúznak, mint a fesztiválkártyát. Sajó Dávid mintha meg lenne lepődve, hogy egy félkarú rabló így működik, hogy egy ilyen nagyüzem valójában cseppet sem jó fej a saját vendégeivel - pontosabban kuncsaftjaival. Pedig az lenne meglepő, ha nem ezt tapasztalnánk.

Csak egy pillanatra képzeljük már el, mi lenne, ha végig mindenkit lefilmeznének és utólag megmutatnák: belső mozid helyett valójában mit is csináltál... és mennyiért. Akkor menthetetlenül kiderülne, mennyire éri meg és kinek. Simán kiderülne, hogy végül el se mentél azokra a koncertekre és programokra, ami ezek alapján nyilván csak alibi volt, hogy oda menj. A sztárcsali csak azért kell, hogy odavonzza a tömeget, aki aztán a sztárvendégek meghallgatása helyett csajozni-pasizni-sörözni vagy önkívületben hörögni fog és egészen mással tölti végül meglehetősen drága idejét.

A drágaság egyébként döntő mozzanat, mert nyilván mindenki erős kényszert érez, hogy azt posztolja: király a buli, ha már ennyibe volt... Mert mekkora lúzerség lenne elárulni, hogy ennyi pénzért ilyen keveset kapott szegény menőkém. Ezt senki nem is vállalja be, inkább nyomatja a kamuzást, hogy mekkora buli volt.

*

Szombaton egy igazán szép lányt nem láttam, aki olyan álomnak tűnt volna, hogy szívesen ébredtem volna vele. Viszont sok rossz, arrogáns és buta gesztust láttam - a kifejezetten rossz arcok aránya is mintha erősen megnőtt volna, talán a magas belépődíj általi szelekció miatt. Mert ennek az országnak ugyebár az alja van felül. Ún. „elitünk” nemzetközi összehasonlításban is zömében páratlanul tróger, hirtelen és brutálisan felkapaszkodott kultúrprolikból, válogatott tahókból tevődik össze.

Mégis mit jelent az, hogy „prémium fesztivál”? Azt, hogy jóval többen kokóznak vagy több a celeb? Aligha a körülményekre utal a prémium jelző, mert a brutál tömeg, a hányás és ürülékszag sok forgalmas helyen szériatartozéka a bulinak. Ez itt kérem szépen a nem létező magyar középosztály fesztiválja. Bizony, ők az ország ügyvédei, menedzserei, fogorvosai, könyvelői, akik együtt vonulnak a közönséges maffiózókkal. Ugye, hogy ennek tudatában még felemelőbb a látvány!

Ne legyünk azonban igazságtalanok. Szó sincs itt öncélú fikázásról. Nyilván vannak spontán megmozdulások, kedves emberi mozzanatok és őszinte pillanatok egy ilyen rém kommersz közegben is – de képzeljük már el picit, milyen lenne egy szabad fesztivál, ahol kifejezetten ez lenne a lényeg és minden erre épülne, nem pont az ellenkezőjére. Ha nem nyerőgépként működnének az ilyen rendezvények, hanem úgy, hogy az nekünk is tényleg jó lehetne.

ANTI-WOODSTOCKTÓL A BULIZÁS LINUXÁIG: SZABAD FESZTIVÁLOKAT FÉLKARÚ RABLÓK HELYETT!

Maradjunk a tényeknél: amikor belépsz, elvesznek tőled nagyjából mindent, amit a pénzeden kívül be akarnál vinni. Ha másból nem, hát ebből a szponzor-diktatúrából tutira kiderül: valójában mit akarnak tőled és miért rendezik az ilyen kommersz fesztiválokat: a pénzedért. Ez nem a te bulid, hanem a szponzoroké és a szervezőké.

Ők összehasonlíthatatlanul jobban járnak vele, mint te.

Ne tegyünk úgy mintha ez a szisztéma az ős-szigetesek hibája vagy kizárólagos szabadalma lenne, inkább behúzta őket a piac logikája, miközben évről évre profi termékké tették azt, amit vélhetőleg szerelemből kezdtek el csinálni. Globális mintákat követnek, amiket nem ők találtak ki. A zenei és fesztiválpiac kíméletlen gyarmatosítása tartalmilag sokkal inkább az anglo-amerikai globalizáció sara.

Woodstock egy hatalmas házibulinak indult, aztán pont az ellentéte lett belőle: a kommersz fesztiválok és szórakozóhelyek kiölték, kiirtották, illetve totálisan kisajátították a bulikultúrát. Itt is nagyon kéne már az alternatíva, valamilyen nyílt forrású modell, a bulizás Linuxa, amit szabad fesztiválnak lehetne nevezni a kommersz fesztiválok ellentéteként.

Woodstock (legalább elvben!) pont az ellen a haramia piaci és államhatalom elleni lázadás volt, aminek hódolnak és önkéntes véradóként adóznak azok, akik most művirágos kamuhippi-koszorúval vonulnak. A mai nagyüzemi „fesztiválkultúra” inkább anti-Woodstock, így ez a megrögzött hivatkozás is überkamu.

*

Hogy jobban értsük, mennyire nem rólad, rólunk szól a történet, vegyünk egy kíméletlen hasonlatot: a kereskedelmi médiában ugyebár kizárólag azért vannak hírek és színes tartalom, hogy növeljék a nézettséget (vagy hallgatottságot) és el tudják adni a reklámokat. Nyilván a kutya se lenne kíváncsi az egészre, ha csak reklámok lennének, de az sem kevésbé nyilvánvaló, hogy a kereskedelmi média nem azért van, hogy tartalmat állítson elő, hanem pont fordítva működik a rendszer: tartalmat csak és kizárólag annyit, olyat és úgy állít elő, hogy eladhassa a reklámfelületeit.

Vagyis hirdetési felületként kezeli a frekvenciáját és szendvicsemberként használja a közönségét – pontosan úgy, ahogy a kommersz fesztiválok, ahol színes, vonzó tartalmat csak annyit, olyat és úgy adnak, hogy eladhassák a lehúzás egész rendszerét, vagyis a fesztivált. Súlyosbító körülmény, hogy a kereskedelmi médiához többnyire ingyen férünk hozzá (csak utána fizetünk drága árat ezért, mert jól bevásárolunk vele mindenféle értelemben), de a kommersz fesztiválokon még jó drága belépőt is kell fizetned azért, hogy utána megkopasszanak. Ez az „üzleti modell” észbontó útonállás.

Kábé olyan szabadon veszel részt ebben a mentális és gazdasági megerőszakolásban mint mikor egy csajt bekatiznak. Különben eszed ágában sem lenne belemenni.

*

Fordítsuk meg a dolgot: ahelyett, hogy elhinnénk, milyen menő, amit készen kapunk, próbáljunk összerakni egy checklistet, hogy szerintünk mitől lenne jó egy fesztivál. Seperc alatt kiderül, hogy a  piaci kínálatban ma nincs olyan, ami csak kicsit hasonlítana vagy emlékeztetne az elvárásainkra.

A baj az, hogy pont azoknak a multi-marketingeseknek hiszünk, akik hivatalból átvernek és pont azokban (pl. saját haverjainkban, a spontán szerveződés erejében) nem bízunk eléggé, amiben kéne ahhoz, hogy működjön a dolog és végre tényleg ne marketing-hazugság legyen, hogy rólunk szól a történet.

Hogy mi jöhet ki ebből? A Bulizás Linuxa!

A Bulizás Linuxa olyan webfelület lenne, ahonnan alapból ki kellene zárni minden kommersz elhajlásokat mutató júzert. Viszont lehetne nyitott bulikat szervezni rajta, akár szűkebb körben (5-10 főre), akár több száz főre konfigurálva, amiben a rendszer segítené a felhasználókat és méregdrága reklámok helyett a neten grátisz elérhetővé tenné nagy közönség számára, hogy milyen alternatívák vannak. Ingyen. Szabadon. Mikor csináljuk már meg? Igény tuti lenne rá és pont olyan simán lenyomhatná a piacon ma még egyeduralkodó kommersz változatot mint a Linux a Windows-t.