Vajon bárki akaratán múlna, hogy egy ország, amely évtizedek óta kevesebb értéket termel, mint amennyit felél, a nagyobb teljesítményű népek adományaiból és hiteleiből a végtelenségig fenntartható legyen?
Eszetekbe se jut, hogy Görögország hitelezőinek csak töredéke, a görög állampapírok tulajdonosainak is csak kisebbik fele (az IMF és az EKB) ül a tárgyalóasztalnál és próbálja foggal-körömmel fenntartani a valódi pénz, a piaci hitelezők bizalmát? Akik nem tárgyalnak, nem alkudoznak, csak vesznek és eladnak. Amíg némi növekvő kockázati felárral hajlandóak megvenni a görög kötelezvényeket, tovább foroghat a kerék. Ha menekülni kezdenek, akkor az IMF, az EKB és az Úristen pénze sem elég, hogy betömje a lyukakat. Akkor már nincs miről tárgyalni, Görögországnak annyi.”