Szavak a semmibe

„A szociális dimenzió maga a tragikomédia. Napjainkra négy millió szegény-, illetve szegénységgel fenyegetett ember él velünk, a baloldal pedig folyamatosan csusszan le a lejtőn. Orbán itt is kettős szerepet alakít. Középosztály-preferenciája mellett pár jól kommunikálható intézkedéssel (pl. rezsicsökkentés, közmunka) elég sikeresen szólongatja a léthelyzetüknél fogva sokkal inkább baloldali szavazókat, aki pedig mégsem reá hallgat, mert jóval többet várna, többnyire azt sem a baloldal viszi el, hanem a Jobbik. Meddig?

Demokrácia? Miért volna csoda, ha a négymillió szegény országában süket fülekre talál a demokrácia-féltés, az ellenzék eme leghangosabban zengetett lemeze, mindig csattanósan az asztalra csapott ütőkártyája? Meg kellene végre érteniük: ha végveszélyben volna Magyarországon a demokrácia, a nélkülözőket a kenyér akkor is jobban érdekelné. Ők volnának ezért hibásak?

Szimbolikus politizálás? Az ellenzék ezt már a rendszerváltozás elején feladta. Csak egyetlen kérdés. Meg tudná valaki mondani, miért nincs például Kéthly Annának Budapesten szobra?

Ha mindezekre nem lesz önkritikus ellenzéki válasz, bármilyen dühödt retorika lehet itt, a következő öt évet akkor is Orbán Viktor fogja értékelni.”