„Hogy nálunk a kozmopolitizmus és az internacionalizmus pár évtizede jegyben jár, főként amikor a hazaárulásról van szó – már rég megtanulhattuk. Bármelyik birodalmi szférába is tartoztunk, mindig voltak, akik vagy az egyik vagy a másik ideológia maskarájába bújva, akár egy rossz kufár, kéz a kézben jártak árulni a hazát. Illúziónk már nincs ezzel kapcsolatban. Bár az, hogy egy harmincas évei végén járó ifjú szocialista (nevezzük Pistinek) is ugyanarra az útra lépjen, amelyet még a bolsevikok tapostak ki jó száz évvel ezelőtt – nos, az már túlzottan is elszomorító. A magyar baloldalra és az egész országra nézve.
»Magyar napok« voltak Strasbourgban. És ez újfent sokat ártott az országnak. Lehet persze kínos magyarázkodásba kezdeni, hogy nem az ország, hanem az Orbán-kormány lejáratása volt a cél, de ha beleolvasunk a nemzetközi sajtóba, egészen más következtetésekkel találkozhatunk. Az uniós polgár egyértelműen a veszekedő magyarokról mond rossz véleményt, és csöppet sem izgatja, ki az ország miniszterelnöke. Csak a zűrzavart látja, s így súlyos felelősség nyomja annak vállát, aki nemzetközi színtérre viszi a belpolitikai küzdelmet. Kimondhatjuk: a hazaárulás súlyos terhe ez. Ha érzi, ha nem.”