A száraz vagina helyére

„– Nem ezzel akartam kezdeni, de Orbán Viktor minapi vélekedése a melegekről mégis iderángatja az aktuálpolitikát. Mit szólt hozzá?

– Felszínes, nyegle nyilatkozat volt. Leesne a korona a fejéről, ha egy szolidáris gesztust tenne a melegek felé…? De sajnos a politikusoknak ez a mestersége, nem? Évezredek óta. Arról színlel tudást, amihez nem ért. Jobban örültem volna, ha nem említ meg minket. Ha nem beszél ilyen hányavetin olyasmiről, ami nekem fontos.

- Nekem sokkal inkább az maradt meg a tétova mondatokból, hogy mennyire nincs nyelvünk a melegekről szóló világos (köz)beszédhez.

– Nem is nyelvnek mondanám ezt, hanem beszédmódnak. Vagy régiesebb kifejezéssel retorikának, bár erről a laikusoknak inkább az üres szónoklat jut az eszükbe. Nos, lehet, hogy Orbán úrnak nincs nyelve a melegekről való világos beszédhez, de sokaknak azért szerencsére van. Például David Cameron angol miniszterelnöknek, aki nemrég azt mondta: »Én éppen azért támogatom a melegházasságot, mert konzervatív vagyok. A házasság bármilyen formája, két ember kölcsönös elköteleződése, felelősségvállalása, kapcsolatuk legalizálása klasszikus konzervatív érték.« Ez világos beszéd, ez az értelmes polgári konzervativizmus. (…)

– A magyar rejtőzködő nyelv, nem tesz különbséget ő és ő között, ahogy mondjuk az angol vagy a német. Hátráltatta, vagy segítette ez?

– A pályám elején bizony jól jött a nyelvnek ez a diszkrét nemtelensége, hiszen én sok szerelmes verset írtam. Bár a cenzorok is tudták, hogy kikhez szól, így könnyebb volt elsiklaniuk fölötte. Hogy úgy mondjam, nem könyökölt ki a szövegből. Ebben a könyvben viszont már ügyelnem kellett ugyanezen indokok miatt, hogy ne is fedjen el semmit. Így néha direkt kiírtam, hogy „a fiú”, vagy férfi neveket kreáltam: Géza, András. Hogy ne legyen félreértés. Én is olyan legyek, mint az imént említett bátor hallgatóm.”