„Súlyos ügynökvádat fogalmazott meg vasárnapi nyilatkozatában Orbán Viktor miniszterelnökkel szemben Simicska Lajos. Fidesz-alapítóként mit szól a vállalkozó megnyilvánulásaihoz?
Az Orbán Viktorral együtt folytatott, huszonöt éves parlamenti munkálkodásunkat, harcainkat is tekintve egyre nagyobb elismeréssel és csodálattal figyelem, hogy valakinek olyan tartása és idegrendszere legyen, hogy kibírja mindazt, amit vele szemben elkövettek, illetve elkövetnek. Tiszteletet érdemel ezért a miniszterelnök családja is, amely ráadásul nem is választott közéleti pályát. Simicska Lajos a magyar közélet betegségének egyik tünete. Nem is igazán az az érdekes, miért mondta, amit mondott, illetve hogy erre mit lehet válaszolni. Inkább az, miként lehetséges, hogy negyedszázaddal a rendszerváltozás után magukat mérvadónak tartó ellenzékiek egyáltalán komolyan veszik ezt a megnyilvánulást, sőt, politikai akciókat építenek rá. Csak azért, hogy erkölcsileg diszkreditálják a kormányfőt. Megjegyzem, ésszerű és méltányos álláspontot meglepő módon egyedül talán Fodor Gábor közölt az ügyben arról az oldalról. Összegezve, valós tényanyag nélküli vádaskodásról van szó, amit ráadásul még dokumentumok is cáfolnak. (...)
És mi lesz a polgári táborral a Simicska-botrány következtében?
A jobboldal médiából tájékozódó része is kárt szenvedett, hiszen egyelőre, még egy rövid ideig orientációs zavarban lesznek, mivel a megszokott orgánumaik más üzeneteket és magyarázatokat közvetítenek, mint eddig. Fontos tanulság, hogy a sajtószabadság ma a tulajdonos szabadságát jelenti, ez Simicska nyilatkozataiból egyértelműen kiderül. S ha ez így van, akkor a Magyar Nemzet és a Hír Televízió a mi szempontunkból nem kezelhető másként, mint ellenzéki orgánumként, ahonnan támogatást nem, ellenben támadást, indokolatlan bírálatot bármikor kaphatunk. Erre a saját híveinket is fel kell készítenünk, de a mi munkánk is nehezebb lesz. Új csatornákat kell találnunk, hogy üzeneteinket, érveinket eljuttassuk a választóinkhoz. Mindenesetre egyre gyakrabban hallom a saját ismerőseim köréből, hogy lemondják a Magyar Nemzet előfizetését, és nem nézik a Hír Televíziót. (...)
Rátérve az Országgyűlésre, a februári veszprémi időközi választás eredményeként megszűnt a fideszes parlamenti kétharmad. Csalódott?
Vége van a kényelmes időszaknak. Amúgy már a tavalyi választások előtt is erre számítottam. Ám mivel már megalkottuk az alaptörvényt, illetve a sarkalatos jogszabályokat, ez nem okoz fennakadást a biztos kormányzásban. Jelenleg is vannak olyan indítványok a Ház előtt, amelyek kétharmados többséget igényelnek, például a rendvédelmi életpályamodell részleteiről szóló javaslat. Egyeztetni kell az ellenzékkel, s ha ők úgy döntenek, csak azért, hogy az erejüket fitogtassák, megakasztják a törvényalkotó munkát, miközben annak sokan lennének a haszonélvezői, akkor ezért nekik kell majd viselniük a politikai felelősséget. (...)
Mit jelent ma, milyen üzenetet hordoz március tizenötödike?
Augusztus huszadika nemes és felemelő, ám üzenete távoli. Akkor a keresztény magyar állam megalapítását ünnepeljük, ez egy lezárt teljesítményként él tovább az emberek tudatában, nem nagyon vált ki politikai érzelmeket. Október huszonharmadikához kapcsolódóan általában az merül fel, hogy ki, illetve kinek az elődei álltak a forradalom vagy annak eltiprói oldalán. De az idő múltával ezek a viták is lecsendesednek. Talán meglepő, de a legizgalmasabb ünnep éppen március tizenötödike. Bár deklaráltan konszenzus övezi – a Kossuth-pártiak nem csapnak össze a Széchenyi-pártiakkal, Görgei szerepének értelmezése sem rendezi el a politikai táborok felállását –, mégis szinte mindenki más-más aktuálpolitikai üzenetet akaszt rá ugyanarra a történelmi eseményre. Ez ugyanis a polgári Magyarországért folytatott, azóta is tartó, be nem fejezett társadalmi vállalkozás kezdőpontja. Még a tizenkét pontot is be lehet helyettesíteni. Például nemzeti bankot már nem, de pénzügyi függetlenséget ma is követelünk, az úrbéri viszonyok kapcsán pedig az adósrabszolgaság elleni küzdelem juthat eszünkbe. Felmerülhet az is, hogy csak az állam tudja-e megsérteni nyílt vagy burkolt cenzúrával a sajtószabadságot, vagy mint említettem, a tulajdonosok újságírók fölött gyakorolt terrorja is alkalmas erre. A mi értelmezésünk szerint a posztkommunisták a polgári Magyarország ellen voltak 1990 után is. Mi pedig, minden politológusi okoskodás ellenére, folytatjuk a küzdelmet a polgári Magyarországért. Tudom, sok minden hiányzik még a polgári Magyarországból, leginkább az emberek jóléte, amely lehetővé tenné egy széles, stabil, önbizalommal és önazonossággal bíró középosztály meghatározó erejét. Ezért amíg ezt nem érjük el, a polgári Magyarország programja aktuális marad, és a mi programunk marad.”
