„Néhány napja olvastam Köntös László írását a reposzton, illetve ma Stumpf András Török Gábor – GFG cikkét a Mandineren. No meg persze GFG ominózus interjúját a HVG-ben. Az első zsigeri reakciók (hát ez mekkora barom…) után talán éppen az említett két írás és az elején leírt történet segített ahhoz, hogy kicsit rendet tudjak tenni a rettentően kusza gondolatcsonkok között, amelyek ezen GFG interjú kapcsán alakultak ki bennem.
Eltekintve attól, hogy szerintem a miniszterelnöknek ebben a percben le kellene tiltania GFG-t a médiából, mielőtt ez a borzasztó ámokfutása még több kárt okoz, rájöttem: tulajdonképpen nem is lettem okosabb GFG szövege által. (...)
GFG a mai interjúban »sértett értelmiségieknek« nevezte azokat a jobboldaliakat, akik felemelték hangjukat a végtelenül cinikus mondata ellen. GFG téved. Nagyon nagyot téved. És ezért szégyellheti magát, mert éppen elemzőként, gondolkodóként mondott csődöt. De ez nem is lényeg, mert GFG személye jelentéktelen, sokkal fontosabb, az általa felszínre került jelenség.
Én keresztény-konzervatív-polgári értelmiségiként GFG HVG-interjúja kapcsán egy szemernyi sértettséget sem érzek. Szomorúság és csalódottság. Ez a két kifejezés sokkal jobban leírja az érzéseimet. (...)
A cinizmus ott van, hogy a jobboldal összetartó erejét, az erős középosztály vágyát vonta kérdőre. A következtetést Török Gábor vonta le: „Egyik oldal sem gondol többet a politika lényegéről, csak annyit, hogy »mi legyünk, ne ők«.” Ez az, amitől szomorú vagyok és csalódott. Ha ez valójában így van, akkor hamuvá fog porladni a Fidesz perceken belül. És nem is lesz kár érte. (...)
Ha pedig Orbán Viktornak adhatnék egy tanácsot: »Miniszterelnök Úr! Kérem jöjjön kicsit haza és nézzen a körmére néhány legbelsőbb bizalmi emberének! Vagy tán úgy gondolja, hogy a fideszes talpas azért hadakozott, hogy az országot Lázárok és Szijjártók kormányozzák? Gondolja, hogy ezek a talpasom még egyszer csatsorba lesznek állíthatóak? Mert nem lesznek.«”