Harcra fel! Győzni kell!

„Az országban folyó háborút nevezhetnénk furcsa háborúnak is, ha nem lenne foglalt már ez az elnevezés. Furcsa, mivel lehetetlen kiszámítani, ki ellen is folyik. A felületes szemlélő csak annyit lát, hogy vannak megszállási területek és vannak megsemmisítésre szánt területek. Megszállásra ítéltetett mindent területet, amely a hatalomhoz tartozik, minden terület, amely a közvélemény befolyásolására alkalmas. Megszállásra ítéltetett minden területet, amely a hatalom ellenőrzésére alkalmas. Megszállásra ítéltetett minden területet, ahonnan pénzt lehet kinyerni. Megsemmisítésre pedig azokat a területeket ítélte ez a hatalom, amelyeket bármilyen oknál fogva veszélyesnek, nem kívánatosnak, problémásnak tart. Ezek a területek változnak, helyesebben állandóan bővülnek. Emiatt vált tökéletesen kiszámíthatatlanná, mikor mi következik be. Mára azonban világossá vált, ez a háború tudatos. Orbán Viktor valóban mindent megfontolt és mindent meggondolt, amikor harcba indult a hatalomért. A politikai és a gazdasági hatalomért. Mindent megfontolt, mindent meggondolt, amikor elsősorban saját és egy szűk baráti csoport érdekeiért nekilátott kisgömböc módjára bekebelezni mindent, feláldozva az ország érdekeit.

A politikai hatalom megszállásának feladatait tudatosan, tervszerűen, szakszerűen vezényelték le, hajtották végre. S bár még nem fejeződött be az okkupáció, a mai hatalom helyzete szilárd. Ezért nehezen érthető, miért olyan nyugodtak azok, akiknek az lenne a feladatuk, hogy bemutassák a mai helyzetet, másik utat keressenek az országnak. Miért gondolják, remélik azt, hogy szabad választások útján megnyílhat az út a demokratikus jogállam visszaállítására? Nincs igazuk. Először is, nem lehetnek szabad választások egy olyan országban, amelyben a választók jelentős hányada ki van szolgáltatva a hatalomnak. Egy olyan országban, amelyben a félelem az úr. Másodszor választások útján nehéz leváltani egy olyan hatalmat, amelyik a híveit ültette be évtizedekre minden olyan pozícióba, amelyek birtokában egy más színű kormány munkája megakadályozható, ellehetetleníthető. Választások útján, matematikailag ma még ez a kormány is leváltható. A kormányrúd megragadása azonban nem jelenti a hatalom megszerzését, a jelenlegi hatalom leváltását. Az új kormány, az új Országgyűlés dolgozni biztosan nem fog tudni. Marad ugyanis a legfőbb ügyész, továbbá az Alkotmánybíróság és a Költségvetési Tanács minden tagja, valamint az Állami Számvevőszék elnöke, a Nemzeti Bank elnöke. Nélkülük és ellenük a sikeres kormányozásra, a sikeres törvényhozásra nem sok esély van. Ami pedig a legfontosabb: 2017-ben ez a hatalom választ még köztársasági elnököt, akinek a megbízatása egészen addig tart, ameddig a 2018-ban megválasztandó kormányé. Ha a köztársasági elnök jelenlegi jogkörei változatlanok maradnának a ciklus hátralévő idejében, a majdani új országgyűlés és új kormány működését, törvényhozását – összefogva az Alkotmánybírósággal – akkor is ellehetetlenítheti a köztársasági elnök. De miért maradnának változatlanok a köztársasági elnök jogosítványai? Kaphat vétójogot az országgyűlésben. Bővülhetnek az országgyűlés feloszlatásáról szóló jogosítványai. Felruházhatják a jogalkotás jogával. Kinevezheti a kormányfőt. Olyan helyzet alakítható ki, amelyben lényegében mindegy, ki kormányoz. A köztársasági elnököt – esetleg Orbán Viktort – nem kizárt, hogy utoljára választja az országgyűlés 2017-ben, hét, esetleg még több évre. Utána közvetlen választás útján nyerheti el a köztársasági elnök a tisztségét. Ez a megoldás tisztességes választási rendben demokratikus és üdvözölhető. Csakhogy a jelenlegi kétharmad eddig is csak olyan megoldásokat keresett és vezetett be, amelyek számára biztosítottak jelentős előnyöket. Nincs akadálya annak sem, hogy az alkotmányozó erő – hivatkozva a történeti alkotmány vívmányaira – visszaállítsa az örökletes kormányzói tisztséget.”