Úgy tudom, most is tanul – ráadásul nem is akárhol: Oxfordban...
Igen, bár a választások miatt egy időre felfüggesztettem a tanulmányaimat. Most járom az országot.
Mivel? Kocsival?
Igen, de nem sajáttal – anyósomtól kaptam kölcsön.
Tud vezetni?
Eddig még csak szolid karambolokat okoztam: néhányszor lecsúsztam az útról, és pár koccanás - ennyi az egész. Persze, mondanom se kell – mindig a másik a hibás.
Ez nyilvánvaló. Úgy látom, most is tűkön ül...
Mert mindjárt rohannom kell, vidékre.
Akkor nem zavarom tovább.
Nem, egyáltalán nem zavart. Sőt, örültem, hogy pár percig nyugodtan ülhettünk és beszélgettünk, csak ez a gyereksírás ne lenne...
De hiszen már csönd van!
Tényleg? Észre se vettem. Látja, minden elrendeződik egy idő után.”