Az idei választások eredményeiből nem az olvasható ki, hogy a magyar nép, olyan nagyon el kívánná zavarni azokat, akik az önkényt újra a nyakunkba hozták. Vajon miért nem?
„(Az »illiberális demokrácia« meghirdetéséről)
Hogy minek is nevezendő az új politikai rendszer, azt csak a nyáron deklarálta Orbán Viktor. Ez az »illiberális demokrácia«, amelyet a 2010-es választások győztesei a szerintük már elavult liberális demokrácia helyett láttak jónak intézményesíteni. Ami jó volt rendszerideálnak megannyi történelmi nagyságunknak az nem jó már Orbán Viktoréknak.
Sokunknak meg hiányzik. Mert – már csak a belénk sulykolt kötelező iskolai tananyag miatt is – a szabadelvűség mégiscsak a hazai kulturális tradíció (kicsit patetikusabban: a nemzettudat) – részét képezi. Sok-sok generáció óta.
Rosszban a jó, hogy nem kell már állandóan bizonygatni sem idehaza, sem a külvilág előtt, mert Orbán Tusnádfürdőn végre tisztázta mindenki számára: a szabadságjogok évek óta tartó megnyirbálásával a kormánynak az a célja, hogy a demokrácia intézményrendszerét felszámolja.
(A demokrácia iránt elkötelezett választók tanácstalanságáról)
Az idei választások eredményeiből mégsem az olvasható ki, hogy a magyar nép, olyan nagyon el kívánná zavarni azokat, akik az önkényt újra a nyakunkba hozták. Vajon miért nem? Leginkább azért, mert a választók jelentős része nem látja úgy, hogy a jelenlegi ellenzék által képviselt alternatíva lényegesen vonzóbb lenne számukra a jelenlegi kurzusnál.
Abban, hogy ez így alakult, a 2006-os év vízválasztó volt. Gyurcsány őszödi beszédének nyilvánosságra kerülése, s e hitelvesztés után a hatalomhoz éveken át tartó további görcsös ragaszkodás megmutatta, hogy a népakarat kinyilvánítása, mint a hatalmat legitimáló aktus, a térfél baloldalának hivatásos politikusai számára sem sokat jelent. Ezért a jelenlegi ellenzéki pártok politikusait – akik közül túl sokan köthetők a Gyurcsány-kormány idején uralmon lévőkhöz – ugyanúgy, mint az orbáni önkényuralom auktorait, a választók jelentős része néptől elidegenedettnek, elitistának, korruptnak, kontraszelektáltnak, a partneri együttműködésre és a társadalmi érdekek hatékony érvényesítésére alkalmatlannak tartja. En bloc, valamennyiüket.”
Egy dologban biztosak lehetünk, most már egyetlen olyan ellenzéki, baloldali, liberális sem lesz, aki majd bocsánatot kér azért, hogy miket hazudozott, hisztizett össze.
Kérdéses, mi vezetett a főváros rossz pénzügyi helyzetéhez, de egy biztos: a kassza üres.
Ez bizony fájni fog.
Nem tudta tartani a tempót Orbán Viktorral.
Az ország nem euforikusan fideszes – de nem is ég a kormányváltás tüzében. Kohán Mátyás írása.
Ha a pesti értelmiségi kikéri magának, hogy drog nélkül kelljen buliznia, akkor hogy várjuk el a deviáns családba született hátrányos helyzetű fiataltól, hogy ne akarjon kristályt? Francesca Rivafinoli írása.
Azt írják, a magyar válogatott egyáltalán nem keltett bennük félelmet.
Szinte már luxus Ukrajna nyugati régiójában lakni.
