Felvilágosította a Fidesz Magyar Pétert: elbújhat a tiszás szégyenében
„Aki azt gondolja, hogy minden nőt megkaphat, az egy nőt sem kap meg igazán” – jegyezte meg a Fidesz-frakció.
Az idei választások eredményeiből nem az olvasható ki, hogy a magyar nép, olyan nagyon el kívánná zavarni azokat, akik az önkényt újra a nyakunkba hozták. Vajon miért nem?
„(Az »illiberális demokrácia« meghirdetéséről)
Hogy minek is nevezendő az új politikai rendszer, azt csak a nyáron deklarálta Orbán Viktor. Ez az »illiberális demokrácia«, amelyet a 2010-es választások győztesei a szerintük már elavult liberális demokrácia helyett láttak jónak intézményesíteni. Ami jó volt rendszerideálnak megannyi történelmi nagyságunknak az nem jó már Orbán Viktoréknak.
Sokunknak meg hiányzik. Mert – már csak a belénk sulykolt kötelező iskolai tananyag miatt is – a szabadelvűség mégiscsak a hazai kulturális tradíció (kicsit patetikusabban: a nemzettudat) – részét képezi. Sok-sok generáció óta.
Rosszban a jó, hogy nem kell már állandóan bizonygatni sem idehaza, sem a külvilág előtt, mert Orbán Tusnádfürdőn végre tisztázta mindenki számára: a szabadságjogok évek óta tartó megnyirbálásával a kormánynak az a célja, hogy a demokrácia intézményrendszerét felszámolja.
(A demokrácia iránt elkötelezett választók tanácstalanságáról)
Az idei választások eredményeiből mégsem az olvasható ki, hogy a magyar nép, olyan nagyon el kívánná zavarni azokat, akik az önkényt újra a nyakunkba hozták. Vajon miért nem? Leginkább azért, mert a választók jelentős része nem látja úgy, hogy a jelenlegi ellenzék által képviselt alternatíva lényegesen vonzóbb lenne számukra a jelenlegi kurzusnál.
Abban, hogy ez így alakult, a 2006-os év vízválasztó volt. Gyurcsány őszödi beszédének nyilvánosságra kerülése, s e hitelvesztés után a hatalomhoz éveken át tartó további görcsös ragaszkodás megmutatta, hogy a népakarat kinyilvánítása, mint a hatalmat legitimáló aktus, a térfél baloldalának hivatásos politikusai számára sem sokat jelent. Ezért a jelenlegi ellenzéki pártok politikusait – akik közül túl sokan köthetők a Gyurcsány-kormány idején uralmon lévőkhöz – ugyanúgy, mint az orbáni önkényuralom auktorait, a választók jelentős része néptől elidegenedettnek, elitistának, korruptnak, kontraszelektáltnak, a partneri együttműködésre és a társadalmi érdekek hatékony érvényesítésére alkalmatlannak tartja. En bloc, valamennyiüket.”