Az idei választások eredményeiből mégsem az olvasható ki, hogy a magyar nép, olyan nagyon el kívánná zavarni azokat, akik az önkényt újra a nyakunkba hozták. Vajon miért nem? Leginkább azért, mert a választók jelentős része nem látja úgy, hogy a jelenlegi ellenzék által képviselt alternatíva lényegesen vonzóbb lenne számukra a jelenlegi kurzusnál.
Abban, hogy ez így alakult, a 2006-os év vízválasztó volt. Gyurcsány őszödi beszédének nyilvánosságra kerülése, s e hitelvesztés után a hatalomhoz éveken át tartó további görcsös ragaszkodás megmutatta, hogy a népakarat kinyilvánítása, mint a hatalmat legitimáló aktus, a térfél baloldalának hivatásos politikusai számára sem sokat jelent. Ezért a jelenlegi ellenzéki pártok politikusait – akik közül túl sokan köthetők a Gyurcsány-kormány idején uralmon lévőkhöz – ugyanúgy, mint az orbáni önkényuralom auktorait, a választók jelentős része néptől elidegenedettnek, elitistának, korruptnak, kontraszelektáltnak, a partneri együttműködésre és a társadalmi érdekek hatékony érvényesítésére alkalmatlannak tartja. En bloc, valamennyiüket.”