Egy ország politikai kultúráját maga a nép alkotja

„Hangoskodó és sértődéstől és önsajnálattól csöpögő Európa-ellenes és kapitalizmus-ellenes retorika (és néha még a kormány oldaláról zsidó-ellenes retorika is, bár ez az utolsó években már nem volt) és a külföldi – és ez nem kis mértékben azt jelenti, hogy: német – cégeket sújtó különadók, egy gyerekes fellépésű, szájhős miniszterelnök, aki mögött semmilyen szubsztancia sincsen. (...)

Magyarország esetében ez sokkal több aggodalmat kelt, mint pl. Románia esetében, ahol párhuzamosan hasonló fejlemények voltak. A német (és általában a nyugati) média a román eseményekkel nem nagyon foglalkozott, mert Románia »balkáni« ország, ott ilyenek normálisak. Magyarországtól azonban a német (és általában a nyugati) közvélemény azt várja el, hogy közép-európai országként a közép-európai értékeknek megfelelően működjön. Ennek következtében nagyon csodálkozik és nagyon odafigyel, amikor Magyarország ennek az elvárásnak már nem felel meg. Hozzájárul ehhez az is, hogy a médiában a Magyarországgal kapcsolatos tudósítások nem mindig helytállóak, néha torzult képet ábrázolnak. Végeredményben azonban a figyelem a nagyrabecsülés jele, és annak, hogy nagyon csodálkozik a német közvélemény, hogy Magyarország miért – látszólag – hagyja el Nyugat- és Közép-Európa értékrendszerét, miért »fajul« balkáni országgá – vagy azzá a nevetséges operett-állammá, amely Horthy alatt volt.

Mit gondolsz arról a kormánypárti körökből rendszeresen visszatérő állításról, hogy a német véleményformálók többsége az itthon hitelességét és befolyását vesztett liberális értelmiség és politikusok »kottájából játszik«, azaz az ő állításaikat veszik át mindenféle kritika nélkül?

A magyar kormánynak részben igaza van, csak azt hallgatja el (vagy nem látja), hogy ő maga tehet arról, hogy a német médiában erős a magyar ellenzék, álláspontja jobban érvényesül, mint a magyar kormányé. A magyar kormány nem tud kommunikálni a kritikus médiával. (...)

Legalább a minőségi nyugati médiában tisztában vannak azzal, hogy a magyar ellenzék egyoldalú képet fest az országról. Az intézetünk már megpróbálta helyrehozni a magyar Alaptörvényről elterjesztett tévhiteket és téves információkat több nagy rendezvény segítségével (a berlini magyar nagykövetséggel és a müncheni főkonzulátussal együttműködve). A média és a nagyközönség érdeklődése óriási volt, és mindenki örült, hogy szakmailag kritikus, de nem egyoldalú, hanem kiegyensúlyozott információt kapott. A rendezvények után az újságírókkal is szoktunk beszélgetni, és legalább a minőségi média újságírói elmondták, hogy tudnak információjuk egyoldalúságáról. De mit csináljanak? A magyar kormánytól használható információt nem kapnak, és ha kérdeznek az újságírók, a magyar kormány szóvivői és képviselői vagy rögtön hisztériázni kezdenek és valamilyen »liberális világösszeesküvésről« fantaziálnak, vagy makacsul hallgatnak.”