„Számos aláírásgyűjtés zajlott már le az utóbbi időben az erdélyi autonómiáért. Ez miben más?
Valóban több komolyabb aláírásgyűjtés zajlott az utóbbi időben, az egyiket egy magánszemély kezdeményezte a másikat a Székely Nemzeti Tanács (SZNT). Az előbbi során 23, az utóbbi alkalmával pedig 30 ezer aláírást gyűjtöttek össze. Amit viszont fontos tudni, hogy mindkettő Székelyföld autonómiáját „követelte", és így főként a magyar nemzetiségű embereket szólította meg. Mindkét petíciót benyújtották, az elsőre még nem válaszoltak, a SZNT pedig nem rég kapta meg a – a nemleges választ – a kormánytól. Az én petícióm a románokhoz is szól, és közülük rengetegen alá is írták – nagyjából minden második aláíró román nemzetiségű. A petícióra már leadása előtt reagáltak egyes politikusok, és vitatták a parlamentben. Ellenpetíció is indult, de csak 3 ezer ember írta alá. (...)
Miképp lehet hatékonyan megszólítani az erdélyi románságot? Gazdasági mutatók, statisztikák és grafikonok lebegtetésével, vagy inkább Erdély – és az erdélyi románság sajátos – történelmi múltjával, az erdélyi identitás kihangsúlyozásával?
Az erdélyi románok csak kis részét lehet a történelmi érvekkel meggyőzni, a gazdasági érvekkel azonban már sokkal többen rokonszenveznek. Csak ezen az úton a gazdasági és közigazgatási autonómia útján lehet őket meggyőzni. Mindeközben fel kell hívni a figyelmet a soknemzetiségű Erdély megtartásának fontosságára, persze tapintatosan.
Tervedben áll-e megszólítani olyan román, transzilvanista közéleti személyiségeket – S. Gherman, S. Enache –, akik felvállalhatják az erdélyi autonómiáért vívott harcot, mint egyfajta »reklámarcok«?
Sabin Ghermannal folyamatosan tartom a kapcsolatot, hasonlóan gondolkodunk, Smaranda Enache sem áll távol tőlünk, de ő valószínűleg nem vállalná fel ezt az ügyet.
Vannak-e határozott elképzeléseid arról, hogy miként képzeled el az autonóm Erdélyt?
Kétszintes autonómiát képzelek el, Erdély mint nagyrégió külön parlamenttel és pénzüggyel, illetve a sajátos jogkörrel rendelkező történelmi régiók: Székelyföld, Bánság, Máramaros, Partium, Közép- és Dél-Erdély. Alapvetően három nyelvben gondolkozunk: a magyarban, a románban és a németben. Az erdélyi parlamentben a hivatalos nyelv a román és a magyar volna, és svájci mintára közigazgatási egységenként szabnánk meg az adott történelmi régióban élő nemzetiségek számarányának fejében a regionális hivatalos nyelvet.”