Miképp lehet hatékonyan megszólítani az erdélyi románságot? Gazdasági mutatók, statisztikák és grafikonok lebegtetésével, vagy inkább Erdély – és az erdélyi románság sajátos – történelmi múltjával, az erdélyi identitás kihangsúlyozásával?
Az erdélyi románok csak kis részét lehet a történelmi érvekkel meggyőzni, a gazdasági érvekkel azonban már sokkal többen rokonszenveznek. Csak ezen az úton a gazdasági és közigazgatási autonómia útján lehet őket meggyőzni. Mindeközben fel kell hívni a figyelmet a soknemzetiségű Erdély megtartásának fontosságára, persze tapintatosan.
Tervedben áll-e megszólítani olyan román, transzilvanista közéleti személyiségeket – S. Gherman, S. Enache –, akik felvállalhatják az erdélyi autonómiáért vívott harcot, mint egyfajta »reklámarcok«?
Sabin Ghermannal folyamatosan tartom a kapcsolatot, hasonlóan gondolkodunk, Smaranda Enache sem áll távol tőlünk, de ő valószínűleg nem vállalná fel ezt az ügyet.
Vannak-e határozott elképzeléseid arról, hogy miként képzeled el az autonóm Erdélyt?
Kétszintes autonómiát képzelek el, Erdély mint nagyrégió külön parlamenttel és pénzüggyel, illetve a sajátos jogkörrel rendelkező történelmi régiók: Székelyföld, Bánság, Máramaros, Partium, Közép- és Dél-Erdély. Alapvetően három nyelvben gondolkozunk: a magyarban, a románban és a németben. Az erdélyi parlamentben a hivatalos nyelv a román és a magyar volna, és svájci mintára közigazgatási egységenként szabnánk meg az adott történelmi régióban élő nemzetiségek számarányának fejében a regionális hivatalos nyelvet.”