Erős miniszterelnöki kormányzás

„Megvan a kétharmad, ez már biztos, úgyhogy csapjuk össze a tenyerünket, amíg vörös nem lesz. Mert lassan már csak az marad vörös ebben az országban, ami alapban nem gáz, csak az a ciki, hogy mindezt legkésőbb 20 évvel ezelőtt már el kellett volna végezni. Mindegy, ebbe most nem megyünk bele, helyette egyetlen dologra szeretnék most koncentrálni, nevezetesen arra, hogy marad az erős és határozott miniszterelnöki kormányzás ebben az ország, erős politikai centralizációval. (...)

A mi kérdésünk azonban ezek után csak ennyi: a miniszterelnök mivel érdemelte ki azt, hogy ennyire ő szabja meg a kormányzást és ne más? Mitől lett szuverén a miniszterelnök ma Magyarországon? Jó-e az, hogyha a végrehajtó hatalom szuverén is egyben és egyáltalán képes-e erre a miniszterelnök? (...)

Igen, a magyar királyra gondoltunk most, aki nemcsak uralkodott, hanem kormányzott is és nem volt pártpolitikus. Ő szuverén volt, sőt ő volt az egyetlen szuverén a rendszerben, aki egyszerre volt a része és a felette is állt annak. A nemzetet képviselte. Követni lehetett és rendelkezhetett, ha úgy hozta a szükség.

Ezt az űrt (vagy helyet?) fedezte fel a jobbközép közigazgatási reformja, amely jó érzékkel nyúlt vissza a kormányzói Magyarország egyes modelljeihez (Magyary Zoltán ebben komoly nemzetközi garancia, XXI. századi utódja Navracsics Tibor pedig elkötelezett szakminiszterként végigvitte a reformot). De a rendszer lyukas, és ha most működik is, a kifogásolható rész mindig ott fog maradni és csak hibázni kell, hogy a baller ellenzék kikezdje és megismételje a jobbközép bravúrját: azért kerülhet újra kormányra, mert a jobbközépnek túl nagy lesz a centrális politikai hatalma és ez nem menő a tömegdemokráciában. Sokakat lehet vele heccelni. Mérgesek lesznek és bizony ellene mennek annak, amire most olyan nagy lelkesedéssel ikszet húznak.

Szóval, akkor inkább a restauráció.”