Jó hírükre jól vigyáznak

„Kérdés, vajon nevezhetjük-e gyilkosnak azt a gyanúsítottat, vádlottat, aki maga is beismerte az emberölést, vagy tolvajnak azt, aki elismerte a lopást, vagy nem ismerte el, de kamera rögzítette a tettét, vagy rablónak azt, aki ugyancsak kamera által rögzített módon követte el a rablást, vagy meg kell várnunk a jogerős ítéletet. A jogérzékem azt diktálja, hogy meg kell várni a bíróság döntését, még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy a tolvajláson tetten ért ember az tolvaj. Képzeljük csak el, mekkora kártérítési összegeket söpörhetett volna össze a jobb sorsra érdemes Bakács Tibor kritikus, médiaszemélyiség, akit lopáson értek, napokig, hetekig, hónapokig is talán, tolvajozták a sajtóban és elég sok hullámhosszon azt megelőzően, hogy jogerősen elítélték volna. A sajtó Bakács-sztorira ugró része elég hálás lehet neki azért, hogy talán éppen erkölcsi érzéke okán nem élt a törvény adta lehetőséggel, nem perelte szét a sajtót jó híre megsértése miatt. Valóban van abban nem csekély igazságtalanság, hogy a közösből budai villára, földbirtokokra, gyárakra való pénzt trükkös módon eltulajdonító polgártársak a közmegbecsülés, a köztisztelet fényében sütkérezhetnek, pedig legalább olyan nyilvánvaló, hogy bűnös módon, a szemünk láttára talicskázták haza a javakat, ám Bakács, aki csak néhány reggelire való élelmiszert lopott, erős bűntudattal magára húzta a tolvaj mezt, még mielőtt a bíróság elítélte volna tettéért.”