Rádöbbent a brit lap: Orbán megingathatatlan, a többiek pedig csak sodródnak az árral
Donald Tusk és Volodimir Zelenszkij is teljesen más hangnemet ütött meg.
A paksi paktummal mindenki számára kiderülhetett: Orbánnak nemcsak az orosz gáz és az orosz atom kell, hanem az orosz hatalomgyakorlási modell is.
„A Kreml önfeledt téli olimpiát, rezsim-legitimációt akart, és meg is kapta: a napok múlásával ritkulnak a botrányos fotók, posztok, a figyelem lassan a gyors- és műkorcsolyázók, a sífutók és a jégkorongozók felé fordul. Hatni kezd az amnézia. (...) Ahogy a végén Winston is megszerette NagyTestvért. (...)
Ez a fajta gazdaságirányítás, ez a fajta hatalomgyakorlás, emberkép, szabadság-felfogás, az államilag egyszerre szervezett és elítélt korrupció, ez az egész félázsiai működési mód a jelek szerint nagyon is megfelel a jelenlegi magyar miniszterelnöknek, akinek a köztársasága már ma is erősen emlékeztet a szocsi, illetve a tágabb értelemben vett orosz modellre. Orbán pár év alatt úgy átszabta a közjogi rendszert, olyannyira a politika alá rendelte a jogot, hogy a The Washington Post már úgy ír rólunk, mint új, ex-KGB-s barátjának országáról: az ország intézményeit »erősen fenyegeti a kormányzó párt, a szélsőségesek pedig a kisebbségeket célozzák meg«. (...)
Orbán pár év alatt lemenedzselte a »keleti nyitást« (orosz, kínai, kazah, azeri stb. relációban), és súlyosan téved, aki azt hiszi, nettó gazdaságpolitikai pragmatizmus, illetve némi kényszerű opportunizmussal vegyített nemzeti energiaérdek motiválta. Legkésőbb a látszólag puccsszerűen végrehajtott, valójában jó egy éve előkészített paksi paktummal mindenki számára kiderülhetett: Orbán Viktornak nemcsak az orosz gáz és az orosz atom kell (szó szerint bármi áron), hanem az orosz hatalomgyakorlási modell is. Az eljárásmóddal tulajdonképpen hozzáoroszosodtunk »Eurázsiai Uniót« tervezgető új partnerünkhöz, és így már érthető az is, miért beszél az EU-ról, az EU-val szemben a »nemzeti függetlenség« nyelvén – valójában már az új birodalomhoz meghívottak magabiztosságával. (...)
A néhai Fiatal Demokraták Szövetségének utódszervezete, gazdasági klientúrástul, gyáva és elvtelen értelmiségestül, szervilis médiástul megérkezett a putyini Eurázsiai Unió kapujába. A baj az, hogy minket is vittek magukkal. Miközben a félkész épület recseg-ropog, a személyzet pedig ki-be jár a szobánkba.”