Történelmünk 2014-es esztendejének lapjára egy szót most én is szeretnék felírni. Egyetlen szót. A hazaszeretet szavát. A nagy szavak pátosza helyett az életörömmel megélt hazaszeretetét.
„Tisztelt Honfitársaim!
Szilveszter az új fogadalmak és az új remények éjszakája. Megannyi semmi máshoz nem fogható pillanaté. Hiszen soha máskor nem hangzik el ennyi jókívánság egy időben.
Gondoljunk csak bele: ha minden magyar csupán tíz másik magyarnak kíván boldog új évet, az sok-sok millió jókívánság, ami mind velünk marad az új esztendőben.
Ahogy egyik év a másikba fordul, úgy adjuk át az élet fonalát nemzedékről nemzedékre. Saját és közös életünkét, melyet mindennél erősebb szálakból, szerelemből, szeretetből, gondoskodásból és felelősségből fonunk össze.
Ebből áll közös történelmünk is. Millió és millió élet szőtteséből. Legyen bármi is a sorsunk, ez a szőttes ezer és ezer szállal köt össze bennünket egymással, az időben előttünk járókkal és az utánunk születőkkel.
Ezekben a percekben velünk vannak most azok is, akikkel már csak lélekben lehetünk együtt. Mint ahogy sokan, örömtelien sokan vannak velünk, akik egy új gyermek, egy új testvér, egy új unoka, egy új családtag érkezésének örömével vagy reményével vágnak neki az előttünk álló esztendőnek. Isten tartsa meg jó egészségben az életet adó édesanyákat, és az első Szilveszterüket megélő legifjabb honfitársainkat is!
Kedves Magyarok!
Az elmúlt percekben ki családjával, ki barátai társaságában, ki utcai mulatságban, ki pedig a munkahelyén szolgálatot teljesítve várta, hogy az óra mutatója másodpercről másodpercre haladva az új évbe forduljon.
Mindannyian az új esztendő kapujában állunk. Az új év életünk egy újabb hófehér, még tiszta lapjaként áll előttünk. Új lapként, amit mi, magyarok – a korábbi esztendőkhöz hasonlóan – az idén is teleírunk saját szavainkkal, saját történeteinkkel.
Tisztelt Honfitársaim!
25 évvel ezelőtt az első szó, amelyet az új év tiszta lapjára közösen felírtunk, a szabadság volt.
Annak ellenére, hogy 25 évvel ezelőtt még idegen katonák állomásoztak hazánkban, még szögesdrót választott el bennünket Európától, nem voltak szabad választások, és nem gyakorolhattuk szabadságjogainkat.
Mi, magyarok mégis úgy döntöttünk, szabadon akarunk élni, szabadon akarunk lélegezni, szabadon akarunk dönteni arról, miként rendezzük közös dolgainkat. 25 évvel ezelőtt ki tettel, ki gondolattal, ki félelem nélkül kimondott szavakkal, ki pedig a szívében táplált reménnyel vált részévé a sok évtizedes diktatúrát lebontó változásnak.
Tisztelt Honfitársaim!
Történelmünk 2014-es esztendejének lapjára egy szót most én is szeretnék felírni. Egyetlen szót.
A hazaszeretet szavát.
A nagy szavak pátosza helyett az életörömmel megélt hazaszeretetét. Egyszerű kimondását annak, hogy szülőföldünk épp úgy a sajátunk, mint szüleink vére az ereinkben.
A hazaszeretet egyszerre jelenti egymás tiszteletét és önmagunk elfogadását.
Mindannak megbecsülését, amit eleink ránk hagytak, amit közösen őriztünk meg, és amit az utánunk jövőknek szeretnénk továbbadni. Azt a pillanatot, amikor egymásra ismerünk önmagunkban, és önmagunkra ismerünk egymásban.
Mert hazaszeretet nélkül nem volna hazánk. Nem lenne Himnuszunk. Nem lenne közös történetünk. Nem lenne szabadságunk és függetlenségünk. Nem lenne kultúránk, tudományunk, megannyi világraszóló teljesítményünk. Nem volna nyelv, amelyen magyarul vallhatnánk szerelmet, és amelyen magyarul szólíthatnánk édesanyánkat.
A hazaszeretet számomra mindezt együtt jelenti.
Azt, hogy nekünk, mai magyaroknak van mire büszkének lennünk. Van mire vigyáznunk. Van mit gyermekeinknek továbbadnunk. Van hazánk. Van múltunk és van jövendőnk. Van miért őrizni szívünkben a reményt.
A 2014-es esztendőben pedig immár a hetedik szabad választáson írhatjuk tovább szabadságunk legújabb kori történetét, hogy minden magyar számára igazzá válhasson a kívánság: boldog, sikeres új évet, Magyarország!
Kedves Fanni, boldog új évet kívánok Önnek is!”
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Mintha a 21. században a szuverenitással nem lehetne foglalkozni.
A magyar miniszterelnök egy korábbi beszéde került terítékre.
Az ukrán elnök veszélyezteti Szlovákiát – véli a kormányfő.
A katonai szövetségben abból indulnak ki, hogy az USA nem fordít hátat a közösségnek, betartja vállalt kötelezettségeit – mondta Boris Ruge.
