Orbán, a Viktátor

„Hízelgőnek semmiképpen sem mondható a jelző, amellyel Christian Makarian, a párizsi L'Express egyik vezető kolumnistája Orbán Viktort megszólította, amikor lapja számára interjút kért tőle. Nem hízelgő már a bevezető ismertetés sem. Az ötven esztendős magyar kormányfő - írta a faggató újságíró - »legalább olyan mértékben irritáló, bosszantó, amilyen intrikusnak tekintik őt. Egyszerre ismerik liberálisnak és dirigistának, szétzúzza a szociális vívmányokat, miközben hajlamos a külföldi multik megsarcolására is. Több ízben változtat az ország alkotmányán, utalgat a magyar történelem évezredes gyökereire. Állampolgárságot ad az országával szomszédos országok 3 millió lakosának, futószalagon gyártatja a törvényeket, növeli pártjának hatalmát«. Névjegyként vitathatatlanul bőbeszédű indítás, de ebből fakad a »L'Express« első kérdése is.

- Vannak - így Makarian -, akik önt miniszterelnök úr, Viktátornak nevezik. Mások Putyinhoz, Chavezhez, Ceausescuhoz, sőt Mussolinihez hasonlítják. Hogyan értékeli ezt a népszerűtlenséget? Orbán, aki ahhoz szokott hozzá, ahogyan rádiója, tévéje, napilapjai és heti magazinjai faggatják, mégsem jön zavarba. Azt feleli, reméli, elérkezik a nap, amikor majd más néven becézik. Szavai szerint már megedzette, hogy »utálják«, számára ez nem újdonság. A politikai hitvallása egyszerű: Magyarország históriai lemaradásban van, és akadnak, akik a tennivalót abban látják, hogy Nyugat-Európát kell majmolni. Hogy kik? Megfogalmazása szerint az »értelmiségi tunyák«, a francia szó, amit alkalmazott, illetve, amit Makarian idézett tőle, a »semmirekellők«, és emiatt kerül szembe európai partnereivel. Minden megfogalmazásából csak úgy sugárzik az idehaza már megszokott nyegleség, a modor, ahogyan Strasbourg-ban is grimaszokkal fogadta az európai parlamenti képviselők bíráló megjegyzéseit.”