„2012. október 23-án az Egymillióan a sajtószabadságért Facebook-csoport ünnepi megemlékezésén erődemonstrációján tucatmagammal olyan molinókkal jelentünk meg, amiken »NEM az IMF-re – IGEN a demokráciára«, »Szolidaritás Görögországgal/Spanyolországgal/Portugáliával«, illetve – ami most a témánk szempontjából a legfontosabb – »Se Orbánt, se Bajnait« feliratok álltak. Nem skandáltunk, transzparenseink magukért beszéltek; elég nagy hatással.
Mint az borítékolható volt, kisebb fölzúdulás vette kezdetét körülöttünk: adódott, akivel tudtunk hosszabban beszélni, és akivel talán sikerült megértetnünk az üzenetünk lényegét, a magyarországi »baloldal« európai baloldali kritikáját. Azonban a többség határozottan agresszívan viszonyult hozzánk. Megkaptuk, nem egyszer káromkodásokkal tarkítva, hogy menjünk a Jobbikhoz vagy a Békemenetre, semmi keresnivalónk »baloldaliak« között – néhányunkat a »felvilágosult, européer« résztvevők kis híján fizikailag is inzultáltak, úgyhogy Tamás Gáspár Miklós szónoklata után el is mentünk. TGM egyébként pont arról beszélt, hogy a szabadság kivívása a nemzetközi pénzintézetek lerázásával kezdődik, de a pro-IMF tömeg láthatóan nem értette, mert megtapsolta.
(...)
Összefogás... nagyon szép szó. Sokan olvassák az LMP és a 4K! fejére, hogy miért nem csatlakoznak Bajnaiékhoz (mi az, hogy »nem csatlakoznak« hozzájuk: egyenesen szapulják őket, horribile dictu), pedig számomra teljesen kézenfekvő a válasz: miért kéne a tisztának együttműködnie azokkal, akik neoliberális ámokfutásuk során olyan helyzetbe juttatták a magyar gazdaságot, hogy 2010-ben Orbán Viktor kétharmados többséget tudjon szerezni az Országgyűlésben? Ráadásul – sose feledjük – az E14-PM szövetségnek legfeljebb az MSZP-vel összeborulva sikerülhet leváltania a kormányt: a Magyar Szocialista Párt, akik a rendszerváltás óta eltelt 23 évben 12 évig voltak kormányon, pedig már többször megmutatta, hogy ugyanolyan gátlástalanul nepotista hajlamokkal bír, mint a Fidesz.
Ez az összefogás nem Magyarország érdeke, kizárólag a »neoliberális panoptikumé«. Ahogy manipulál Orbánék szabadságharcos retorikája, úgy sántít az E14 felszabadító önmeghatározása: egyedül az állami pénz baráti tőkének való szétosztásáról szól az egész színjáték. Erősen kétlem, hogy az olyan múltban leszerepelt figurák, mint pl. Bokros Lajos, lennének a megfelelő emberek Orbán leváltására. Megnyugvásomra szolgál, hogy a közvéleménykutatási adatok szerint ezzel a véleményemmel többségi vagyok. (Az azért elég beszédes szám, hogy az utóbbi hónapok rendkívül agresszív PR-kampányának ellenére is a lakosságnak mindösszesen 16%-a tartja Bajnait ideális miniszterelnöknek) Amíg az MSZP az ellenzéki egyeztető tárgyalásokra Kákosy Csabát, Kóka János egykori jobbkezét, valamint olyan volt minisztereket küld, mint Szekeres Imre, Kökény Mihály és Veres János, addig ne lepődjön meg azon, ha az LMP-4K! nem lát benne szövetségest. Ezek az egykori döntéshozók éppúgy hozzájárultak - mind gazdasági, mind erkölcsi értelemben - ahhoz a társadalmi katasztrófához, amit megélünk jó ideje, mint jelenlegi dicső kormányunk.