Puzsér egy tehetséges és etikátlan hordószónok

„Érdekes módon ez a megmondó ember fogalompont az elmúlt évben vált a mainstreamme, Puzsér Róbertnek köszönhetően. Ön mit gondol Puzsérról és a jelenségről, ami körülötte kialakult?

Én jól ismerem Puzsért - aki igaz, ami igaz -, sokat tett, hogy ne szeressem.

Nem fér meg két megmondó ember egy csárdában?

Megfértünk anno a Budapest rádióban. A gond abból adódott, hogy egy megmondó embernek – ahogy mindenkinek -, morális bázissal kell rendelkeznie. Valaki amorálisan is megmondhatja a tuttit, mert a tehetsége sok minden alól felmenti. De ahhoz, hogy valaki nagyformátumú megmondó ember legyen – nem magamról beszélek – ahhoz etikusnak kell lenni. Puzsér pedig egy tehetséges etikátlan, lényegre törő szószátyár, aki ugyan egy konkrét emberre céloz, de a szájából áradó szavak kartácstüzével mégis számos ártatlant is megsebez. Egy hordószónok.

Tehetségkutatókba nem invitálták? Mindegyikben mindig van egy olyan zsűritag, aki kertelés nélkül kiosztja a szereplőket, amely feladatra Ön tökéletesen megfelelne.

Az utolsó felkérés a Frei-féle Sztárok a fejükre estek volt. Önjáró voltam, szembementem a szerkesztői akarattal. Ismert a producer, mégis azt mondta, szabadságvágyammal kockára tettem a sorozat sikerét. Szerencsémre akkor estem ki, amikor akartam, ezzel együtt nem bírtam ellenállni a kísértésnek, és a záróakkordban élőben olvastam be a stábnak, holott reggel még arról írt a Blikk, hogy távollétemmel gigabüntetést kockáztatok.

Ebben is különbözöm Puzsértól, aki egyszerre volt képes a látogatók és az állatok oldaláról népszerűsíteni a Csillag születik állatkertjét. Hosszú ideig voltam kamasz, nagy nehezen kinőttem belőle, és ma már nem zavar, ha kilógok a köztévéből is, meg a kereskedelmiből is, ha periférikus helyeken kedvemre burjánozhatok.”