A baloldali sajtó ismét kiforgatta Orbán Viktor szavait
A HVG, a Telex és a 444.hu is „lehagyta” a miniszterelnök gondolatmenetének a végét.
Horthy István (!!!), Horthy Miklós, Tisza István és persze Orbán Viktor voltak az elmúlt 94 évben a „demokrácia ellenségei” – Rákosi Mátyás vagy Farkas Mihály ezek szerint szerencsére nem.
„Horváth Csaba (a videón 0:30-tól) azt mondja, hogy az elmúlt 94 évben »három olyan vezető korszak volt«, amikor »a demokráciának ellenségei támadtak«. A három korszak – hangsúlyozom, három korszak! – közül az első (és ezt tényleg nem fogják elhinni): Horthy István, utána sorrendben Horthy Miklós, Tisza István és »legújabban Orbán Viktor«. Ez tehát az a négy három személy korszak, akik (amelyek?) a »demokrácia ellenségeinek« minősültek (a videót azért érdemes megnézni, mert maga az írott hír nem igazán adja vissza a sajttáj igazán elvtársias hangulatát).
Azt személy szerint egyáltalán nem értem, hogy hogyan jön ide Horthy István, aki közismerten angolbarát – mai szóhasználattal: européer – gondolkodású személy volt, és kormányzó-helyettessé történő megválasztása részben éppen azon a megfontoláson alapult, hogy a folyamatos szélsőjobboldali térnyerés közepette, Horthy Miklós megbetegedése vagy halála esetén legyen legitim, a nyilasokkal egyértelműen szemben álló államfő (ezt a szerepet Horthy István tragikus halála miatt sajnos nem tudta betölteni).
Ami viszont még ennél is groteszkebb, az az, hogy ha a demokráciának kizárólag a fentiek az »ellenségei«, akkor a »többiek« a barátai kellenének, hogy legyenek. A Magyar Kommunista Párttól kezdve a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetőségén át a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányig. Igen, az idősebbek talán még emlékezhetnek rá általános iskolából, hogy Rákosi Mátyás, Szakasits Árpád, Dobi István, Gerő Ernő, Kádár János, Biszku Béla, Farkas Mihály és a többi államférfi a (népi) demokrácia nagy barátja volt mindig is, hogy Fock Jenőt, Fehér Lajost, Czinege Lajost vagy Marosán Györgyöt (»nem a zsömle túl kicsi, hanem a pofátok túl nagy« – mondta utóbbi egy emlékezetes május 1-jén az összegyűlt munkásoknak) már ne is említsem.”