Megtörte a csendet: két szóval üzent Varga Judit, az első reakciók önmagukért beszélnek

Június óta ez volt az első bejegyzése.

Horthy István (!!!), Horthy Miklós, Tisza István és persze Orbán Viktor voltak az elmúlt 94 évben a „demokrácia ellenségei” – Rákosi Mátyás vagy Farkas Mihály ezek szerint szerencsére nem.
„Horváth Csaba (a videón 0:30-tól) azt mondja, hogy az elmúlt 94 évben »három olyan vezető korszak volt«, amikor »a demokráciának ellenségei támadtak«. A három korszak – hangsúlyozom, három korszak! – közül az első (és ezt tényleg nem fogják elhinni): Horthy István, utána sorrendben Horthy Miklós, Tisza István és »legújabban Orbán Viktor«. Ez tehát az a négy három személy korszak, akik (amelyek?) a »demokrácia ellenségeinek« minősültek (a videót azért érdemes megnézni, mert maga az írott hír nem igazán adja vissza a sajttáj igazán elvtársias hangulatát).
Azt személy szerint egyáltalán nem értem, hogy hogyan jön ide Horthy István, aki közismerten angolbarát – mai szóhasználattal: européer – gondolkodású személy volt, és kormányzó-helyettessé történő megválasztása részben éppen azon a megfontoláson alapult, hogy a folyamatos szélsőjobboldali térnyerés közepette, Horthy Miklós megbetegedése vagy halála esetén legyen legitim, a nyilasokkal egyértelműen szemben álló államfő (ezt a szerepet Horthy István tragikus halála miatt sajnos nem tudta betölteni).
Ami viszont még ennél is groteszkebb, az az, hogy ha a demokráciának kizárólag a fentiek az »ellenségei«, akkor a »többiek« a barátai kellenének, hogy legyenek. A Magyar Kommunista Párttól kezdve a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetőségén át a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányig. Igen, az idősebbek talán még emlékezhetnek rá általános iskolából, hogy Rákosi Mátyás, Szakasits Árpád, Dobi István, Gerő Ernő, Kádár János, Biszku Béla, Farkas Mihály és a többi államférfi a (népi) demokrácia nagy barátja volt mindig is, hogy Fock Jenőt, Fehér Lajost, Czinege Lajost vagy Marosán Györgyöt (»nem a zsömle túl kicsi, hanem a pofátok túl nagy« – mondta utóbbi egy emlékezetes május 1-jén az összegyűlt munkásoknak) már ne is említsem.”