„Mit akar Orbán Viktortól? Nevetségessé akarja tenni magát?” – Schmidt Mária kőkemény kritikát fogalmazott meg Magyar Péterről! (VIDEÓ)
A Terror Háza Múzeum főigazgatója szerint soha nem fog létrejönni egy Orbán Viktor–Magyar Péter-vita.
Ha a kormányzat valódi célja a kisfogyasztók védelme és a rezsiköltségek szinten tartása lenne, annak volna sokkal kézenfekvőbb [...] és legfőképpen sokkal olcsóbb megoldása.
„Kiváló formaérzékkel az IMF-tárgyalások megkezdésének idejére időzítette Orbán Viktor a váratlan bejelentést a közszolgáltatások jövőbeni nonprofit alapokra helyezésének szándékáról. Önmagában a tény, hogy a piacgazdaság egyik alapelvének felrúgását jelentő lépés bejelentése éppen a több mint fél éve húzódó tárgyalások megkezdésének idején történt, eléggé világos üzenetet küld azok felé, akik éppen az Európában és a fejlett világban megszokott, mondhatni ortodox elvek legalább nagyjábóli betartását hivatottak ellenőrizni a várt, sőt áhított hitelcsomag fejében. A gyanút, miszerint a nonprofit ígérete egy tulajdoni újrarendezés szándékát hivatott igazolni, erősítik az augusztus végén elhangzott további részletek, melyek szerint legalább a vezetékes energiahordozók szállítása és elosztása terén meg kell valósítani a profit nélküliség elvét – úgymond a fogyasztók védelmében, a rezsiköltségek féken tartása céljából. (...)
Játsszunk el mégis egy pillanatra a némi eufémizmussal bizarrnak minősíthető gondolattal, hogy a nonprofit elv, mint finanszírozási modell működtetné a közszolgáltatásokat. Mi is történne? A gázelosztó, áram hálózati és egyéb társaságok minden bizonnyal az egekbe hajtanák működési költségeiket, innentől kezdve semmilyen belső kényszer, hajtóerő nem késztetné ezeket a cégeket, hogy hatékonyabban működjenek. Ha ugyanis profitról eleve nem lehet szó, a társaságok nem lesznek érdekeltek abban, hogy a hatékony működés révén – a szabályozási rendszer szabta kereteken belül – növeljék a nyereséget. Az egyszerű közgazdasági levezetés eredménye: a nonprofit elv érvényesítése romló hatékonysággal, pazarló, fegyelmezetlen működéssel, végső soron pedig előbb utóbb áremeléssel fog járni. Tényleg ezt akarjuk?
Mielőtt végképp a valós jelentőségénél nagyobb szerepet tulajdonítanánk a kérdésnek, fontos a felvetés még egy, tágabb összefüggését is megvizsgálnunk. Felmerül ugyanis, hogy bár a gazdasági és üzleti racionalitás ellene szól, egy gondoskodó állam cselekvési pályáján nem lenne-e helye mégis a nonprofit elvnek, nem lehet–e, hogy a kormány a válság miatt sújtott családokat ezzel is védeni szeretné? Nos, ismerve és naponta tapasztalva a kormányzat államfelfogásának megnyilvánulásait, biztosak lehetünk abban, hogy nem.”