Felbőszítésben Magyarország világrekorder

„– A kommentedben azt mondod, hogy magunknak kerestük a bajt. Nem gondolod, hogy ennek egy része váratlanul jött? Például, hogy most olyasmiért is büntetik az Orbán-kormányt, amit Gyurcsánynak gond nélkül engedtek?

– Természetesen igaz, hogy a Gyurcsány-kormánnyal szemben sokkal elnézőbbek voltak költségvetési ügyekben. Ez azonban nem pártszimpátiának köszönhető, hanem a kor szellemének. Az évtized közepe a Great Moderation volt, az az időszak, amikor nem egyszerűen kedvezőek voltak a pénzügyi viszonyok, hanem az általános vélemény szerint a strukturális változások tartósan kedvező viszonyokat hoztak (ezzel kapcsolatban ajánlom mindenkinek Kenneth Rogoff: This Time Is Different cimű könyvét, a kedvező strukturális változásba vetett hit a nem fenntartható buborék legbiztosabb jele). A Great Moderation szellemisége szerint a fizetési mérleg pozíció nem számít, és még a költségvetési pozícióval sem kell komolyabban foglalkozni, hiszen a pénzügyi piacok hatékonyak és megfelelően árazzák a koltsegvetesi költségvetési fenntarthatóságot. Erre a hitre ma nagyjából úgy tekintenek, mint arra az egyébként intelligens és jó szandekú emberek által vallott véleményre, hogy miért is kellene háborút kockáztatni Münchenben, ha Hitlerrel normálisan is is ki lehet egyezni. Tapasztalataim szerint mindennapos beszédtéma nyugat-európai értelmiségiek körében, hogy mekkora történelmi hiba volt a görögök trükközését elnézni, de talán még nem késő ennek egyszer és mindenkorra véget vetni. Időnként jön egy olyan történelmi esemény, ami gyökeresen megváltoztatja a döntéshozó elit attitűdjét. Egy, a harmincas években szalonképes megjegyzéssel ma ki lehet iratkozni a kultúremberek köréből. Ilyenkor teljesen felesleges arra hivatkozni, hogy bezzeg korábban mi volt, a professzionális külpolitikai helyzetértékeléshez hozzátartozik az ilyen attitűd fordulatok felismerése.

Ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy az államadósság fenntarthatósága tekintetében egyáltalán nem egyértelmű, hogy kedvező változások történtek. A kritikus egyenlet (bocsánat, de a pénzügy szimplán alkalmazott matematika, ott nem lehet nem szeretni a számokat) a költségvetés elsődleges egyenlege mínusz az államadósság/GDP ráta megszorozva a reálkamat és a GDP-növekedés különbségével. Kétségtelen, hogy a jelenlegi kormány nagyon kemény lépésekre hajlandó az elsődleges egyenleg tartása érdekében, és ez kedvező. Az is igaz, hogy a nyugdíjpénztári vagyon államosítása az explicit államadósságot csökkentette. Azonban a bizalomromboló unortodox lépésektől nem függetlenül a kockázati prémium emelkedett és a gazdaság növekedési potenciálja romlott. A fülkeforradalom kitörésekor Magyarországnak és Romániának azonos országkockázati prémiuma volt. Amennyivel Romániához képest romlott a kockázati megítélésünk, az egymagában többet rontott az államadósság fenntarthatóságán, mint amennyit a nyugdíjpénztári vagyon segített.”