A mélypont váratlan magasságai

„Persze azon a ponton már régen túljutottunk, amelyen az államfő lelépése erkölcsi tartást jelzett volna. Beszéde sem utalt ilyesmire. A köztársasági elnök a kádárista reflexekre hallgatott, interveniált az illetékes elvtársaknál, hátha maradhat még lazacos kiflicsúcsokat harapdálni puccos fogadásokon. Orbán Viktor időt adott kegyencének, mint a képregényíró a mesehősének, hogy ha végül mégsem tetszik a történet folytatása, akkor két kockával odébb kitegye a sztoriból.

Ám éppen ezzel segítette a reményteljes fejleményeket, s adott reményt: nem lehetetlen, hogy az érdem és a tisztesség közös mérce lesz egyszer a demokratikus politikai közösség tagjai számára. A Szalmák és a Fluckok jelenthetik a közös minimumot. Az ő kiállásuk, a fiatalok aktivizmusa, a véleményformáló sajtó és a közvélemény nyomása vezetett Schmitt Pál közéleti bukásához. Ez az erő később például az ügynökügy rendezését is kikényszerítheti, miként az Oligarcha Zrt. részvényeseit fölsoroló névsor nyilvánosságra hozatalát is. Lehet, hogy éppen ez az ügy a tanmese a társadalomnak: ha egységes, következményekkel teli országot teremthet.

Ha így lesz, akkor Schmitt Pál csak mint államfő bukott meg. Mint mélypont, bevált.”