„Szépen belevágta a kisbaltát a Szegedi Ítélőtábla a kocsmaasztal közepébe. Az OTP kártérítést köteles fizetni, mert eladási árfolyamon számította valamely (valamennyi) devizahitele törlesztő részletének forint-ellenértékét. Indokolatlanul nyerészkedett. (...)
Ahol gyenge a verseny és erős monopóliumok, avagy bölcs hatóságok befolyásolják a piaci feltételeket, ott számolni kell egy különleges kockázati tényezővel: az állami beavatkozás kockázatával, illetve az erős monopóliumok és az állam közötti alkuk hatásával is. Ilyen környezetben maga a kockázati költség is magasabb és Hamupipőke legyen, aki szétválogatja, az ezt fedező díjtételeken belül, az »indokolt« és nyereségképző elemeket. Nincs is a díjtételek növekedése ellen más védelem, mint a működés és szerződések transzparenciája, közérthetősége, és a szolgáltatók közötti minél szabadabb verseny. Mindebben a magyar törvényalkotás, felügyelet és bankrendszer teljesítménye egyaránt gyenge, 22 éve. Nem véletlenül egyaránt: ugyanaz a kultúra szülte mind a hármat. (A fejlett világ bankrendszere se lehet túl büszke a teljesítményére, ld. 2008, de azért vannak különbségek. Hajaj.)
Amiből a jövőre nézvést levonható több tanulság: törvényi, felügyeleti eszközökkel növelhető a transzparencia; a jogbiztonság növelésével csökkenthetőek a kockázatok és a verseny erősítésével csökkenthetőek a haszonkulcsok. Ami viszont a konkrét helyzetet illeti: a szegedi bírák döntésének következményei kiszámíthatatlanok.”