Kénytelen vagyok röviden helyre tenni valamit

Kedves Szerző! Elolvasván kollégája álláspontját, világosan kiderül, hogy tanulnia kell még tőle. Mik is a módszerei? 1. Természetesen azt mondja, NEM az Ön cikkében megfogalmazott álláspontja miatt vette le a cikket, hanem, mert Ön nem egyeztetett vele. Aztán megfogalmazza a saját véleményét. (És elnézést, de a fenti írásából nem derül ki, hogy B. úr cikke, Önnel egyeztetve lett volna (hisz ez egy „műhely”, vagy mi…), és Ön egyetértett volna vele…) 2. Elmés módon tárgyilagos a vizsgáló bizottsággal szemben, ami nemcsak azért szánalmas, hogy „el tartják maguktól” a problémát – nem döntenek egyértelműen –, hanem még az elődjeikre is áthárítják a felelősséget, miután B. maga is közvetetten igazolja - a könnyített disszertációra és a könnyített védésre, de summa cum laude eredményre utalva -, hogy nem kétséges: ebben nem volt az ADOTT intézménynek, az ADOTT személlyel szemben választási lehetősége… 3. Kompromittáló szituációba helyezi az oknyomozó inkognitóját, mintha ettől a tény, ne lett volna tény. Pláne újságíróként nyilván nem ismeretlen dolog számára a forrás személy háttérbe húzódása… 4. Aztán a doktori ügybe belekeveri - jó kormánypárti kliensként – Gyurcsányt is, többszörös hamisítással, hiszen egyrészt Gy. esete, az elévülés miatt nem válhatott BIZONYÍTOTT bűncselekménnyé, míg a Doktor úr szabálysértése ma is bizonyítható, illetve másrészt a szerzői jog megsértése nem évül el, többek között ezért is kell visszavenni a címet, ráadásul anyagi következményei meg még szintén nem évülnek el, s ha S-nek bizonyíthatóan haszna származna a szövegbitorlás miatt, akkor az eredeti szerzők eljárást indíthatnának vele szemben. 5. Végül, de kezdésképpen is beleszövi a maga stílusában, a múlt rendszerben szocializálódó újságíró trükkel – szemben az Ön „szembe babám” módszerével - , hogy mit is kéne tennie a KE-nek: „S. aligha tud annyit adni a kétharmadnak, mint amennyit elvihet…”, illetve „Eddig Schmitt Pál teljes múltjával erősítette a kétharmados többséget, most már a kormányzó erők vállát nyomja a köztársasági elnök disszertációs ügye. Amíg bírják.” Semmi gúny, semmi „tanács”, csak a hideg számtan: Fidesz haszon=”+” Schmitt aranyérme „-„ Schmitt doktorija, s ez a Főszerkesztő úr – aki szintén doktor - az idő függvényében átvált negatív értékké… Mondom, tanuljon.

„Én pedig most külön őt nem értesítettem - nem sunnyogásból, hanem mert a szokásoktól eltérően nem magam választottam témát, felkérésre írtam, amúgy is legjobb meggyőződésem és heti válaszos értékrendem szerint.” A Heti Válasznak előfizetője vagyok, mégpedig azért, mert kedvemre való az a józan, tárgyilagos, racionális, szenvedélyektől nem túlfűtött hangnem, amellyel tájékoztatást ad az olvasónak. Ebben a főszerkesztőnek, Borókai Gábornak pozitív szerepe lehet. Ezt a pozitív szellemiséget ignorálta Stumpf úr, aki durva lejárató szövegével beült „a csúfolók székébe. Nem maga választotta témát, felkérésre írta. Ki választotta a témát és kinek a felkérésére írta? Ha majd olyan szövegeket szeretnék olvasni, mint amilyent Stumpf úr eleresztett, miután ballábbal kelt fel, akkor inkább a Népszavára fizetek elő. Ott töményebben olvasható mindaz, amit Stumpf úr képvisel.

Mintha eddig nem tudta volna, hogy a "műhely", ahova bejár dolgozni, mit gyárt :-)

bazz, egy gerinces fideszes! mik vannak?