Az oroszok hosszú ideje feszegetik a témát: több mint egy évtizede ezzel vádolják Ukrajnát

Vajon tényleg komoly problémát jelent az illegális ukrajnai szervkereskedelem, vagy ez csupán az orosz propaganda túlkapása?

Minél keletebbre megyünk a Nyugaton belül, annál erőteljesebbek még a történeti Európa kulturális és világnézeti hagyományai. Annál mélyebb még a közösségi beágyazottság mindabba, ami valaha Európát jelentette.
„Amint az várható volt, Bajnai Gordon bejelentkezett. Helyzetelemzését és programját szakmai, politikai szempontból nyilván sokan értékelik. Hanem van az írásában néhány igen figyelemreméltó mondat, amelyek túlmennek a szorosan vett politikum világán. Az egyik ez: »Mégis: az elmúlt másfél év gazdaságpolitikáját tekintve a Valutaalap/EU-páros kijózanító részvétele a magyar gazdaságpolitika alakításában mindenképpen civilizációs előrelépést jelentene.« Azt kell mondjam, a volt miniszterelnök jól érzékeli a mai Magyarország és a Nyugat között most zajló vita valódi dimenzióit és mélységeit.
Ez a vita a messze nem azonos fajsúlyú felek között, a felszínen a gazdaságról, a demokrácia néhány kérdésének jogi értelmezéséről szól. Ám valójában, ha nem is civilizációk, de kultúrák burkolt, mégis nagyon jól érzékelhető küzdelme folyik itt. Ettől ilyen szokatlanul brutális és drámai.
Azért azt soha nem gondoltam volna, hogy Magyarország a kommunizmus bukása után, az immár újra egyesített Európában, ilyen civilizatórikus törésvonalakat lesz képes ilyen drámai módon nyilvánvalóvá tenni, szimplán azáltal, hogy jelenlegi kormánya konfrontálódni merészelt a mai nyugati civilizáció némely tételével. A dolgok legmélyén nyilvánvalóan a pénzről van szó, ám a vita ideologikus kontextusba kerül, ami drámai módon rámutat Magyarország és a Nyugat mai feszült viszonyának szellemi hátterére. Ettől ilyen heves a Nyugat reagálása, amely odáig megy, hogy Orbánban a »gonosz« megtestesülését látja. »Viktor Orban, Hungary’s conservative prime minister, seems an unlikely villain.« - írja az Economist. (Afölött természetesen átsiklunk, hogy a szerző nem bír találni egy »á« betűt az általa használt programban.) Az »unlikely« /ʌn’lʌɪkli/fordítása itt elég körülményes (valószínűtlen, nem valószínű, hogy megtörténik). Inkább fordítanám így: »nem várt«. A »villain« /’vɪlən/ a negatív hős, aki a drámákban, stb. megtestesíti a gonoszt. Tehát az európai szcenárióban Orbán jeleníti meg a rosszat. He is the villain of the piece. Itt tehát már nem pusztán arról van szó, hogy van egy ember, aki történetesen rossz, gonosz, hanem arról, hogy maga a rossz inkarnálódik egy személyben, s ezért olyan irtózatosan veszélyes a mai nyugati civilizáció, azaz a »jó« birodalmára nézve.
Világok csapnak itt össze. Ugyanis mind a két megnyilatkozásnak az a lényege, hogy a mai kormány tevékenységének megítélése nem marad meg pusztán szakmai kereteken belül, hanem ideologikus értelmezést nyer. Az tényleg lehet, hogy Orbán küzdelme a szabadabb mozgástérért, ha úgy tetszik, erőpolitikája, az ámokfutásos törvényhozásnak és az »unortodox« gazdasági intézkedéseknek némelyike sértheti az európai jogot. Hadd legyek jóhiszemű: nem gondolnám, hogy az Economist cikk szerzője puszta rosszindulatból írja, amit ír. Itt már arról van szó, hogy az Orbán kormány tevékenysége világképi jelentőséggel bír. A volt kormányfő megnyilatkozása is azt sejteti, hogy itt már nem pusztán jogi, vagy gazdasági kérdésről van szó: »Másfél év orbáni hatalomgyakorlása alapján azonban egyértelmű, hogy a kormány a történelmi lehetőséggel nem pusztán nem élt, hanem kifejezetten visszaélt vele: az eredeti célok mindegyikével(!) ellentétes irányba vezeti Magyarországot. Az erőszakos hatalomvágynak, a gazdasági hozzá nem értésnek és a cinikus társadalomszemléletnek olyan sajátos kormányzati ötvözete alakult ki Magyarországon, amelynek eredményeként Ady és mindannyiunk kompországa most ismét felhúzza az – évtizedek tévútjai után éppen csak kivetett – horgonyt, és megint elhagyja a nyugati partot.«
Innen érthető Bajnai Gordon először idézett mondata a civilizációs előrelépésről. Mindkét hivatkozásnak az az üzenete, hogy a mai Magyarország hátat fordít a nyugati civilizációnak. (...)
Tényleg van itt valamiféle kulturális szakadék. Csakhogy ezt nem a mai magyar kormányzati filozófia idézte elő, legfeljebb csak a felszínre hozta. Az ok valójában a féloldalas európai történetben keresendő, aminek a paradoxonja ma abban válik nyilvánvalóvá, hogy minél keletebbre megyünk a Nyugaton belül, annál erőteljesebbek még a történeti Európa kulturális és világnézeti hagyományai. Annál mélyebb még a közösségi beágyazottság mindabba, ami valaha Európát jelentette. Az az abszurd helyzet állt elő, hogy gazdaságilag minél megkésettebb egy kultúrájában nyugati, ám földrajzilag keleti társadalom, annál inkább még a hagyományos Európa része, semmint a mai liberális, értéksemleges és multikulturális Európáé.”