„Ha egy mozgalom ellenszenves, az idegeidre megy, de nem tudsz vele mit kezdeni, állj az élére - juthatott eszébe Szijjártó Péternek egy hetvenes években íródott, akkoriban nagy sikerű, mára elkorszerűtlenedett kommunikációs szakkönyv ismert és kellőképpen elkoptatott tézise, amikor meghallotta, hogy összegyűlt egy nagyobb tömeg a főváros központjában, és kinyilvánította, hogy nem tetszik neki a rendszer. A jó ideje többnyire jelszavakban és lózungokban megnyilvánuló kommunikációs apparátus vezető embere megfelelőnek érezte az alkalmat arra, hogy ha már eszébe jutott, akkor el is süsse a lestrapált gondolatot, és este a televízióban már arról beszélt, hogy egyetért azokkal a tüntetőkkel, akiknek nem tetszik a rendszer. Mint kifejtette, éppen ezért alakítják át, erre kaptak megbízást az emberektől. Minthogy Az Este című műsorban, ha kormányzati szaktárs ül a stúdióban, kérdés nincsen, csak erőteljes riporteri szemmeresztés, a szóvivő ezt a gondolatot a végtelenségig kiaknázva mondhatta el, hogy 2012-re alakul át a magyar társadalom úgy, ahogy ők szeretnék.
Ha lett volna riporter a stúdióban, adódott volna a kérdés, hogy hiszen az egyre nagyobb számú tiltakozó és az egyre növekvő számú bizonytalanodó egyre súlyosabb kérdéseket fogalmaz meg éppen a megkezdett átalakítással kapcsolatban, de hát a stúdióban riporter nem volt. Nem merülnék el a múltban, de amikor 1986-ban már megkezdődött a korábbi rendszer összeomlása, az akkori Szijjártó Péter, Berecz János csodálkozva kérdezett vissza a már érezhető elégedetlenség láttán, hogy mire föl, amikor a párt már épp kidolgozta kibontakozási programját. »Nem több mint egy év és Magyarország új növekedési pályára áll - fejtegette Berecz, majd hozzátette: vagyis bizonyos értelemben osztjuk az elégedetlenkedők érzéseit.«"