A misztikus Matolcsy-erő és a tiltott „M”

„A megoldás fontos része az unikális gazdaságpolitika, a »matolcsyzmus« volt, amely lényege pofonegyszerű: ha kevesebbet kell fizetnünk, többet fogunk költeni, ettől pedig beindul a gazdaság és mindenkinek jobb.

Ezeknek a szellemes mondásoknak az ismételgetése közben aztán eltelt két év és eljött 2010, amikor a néhai koalíció haláltáncának köszönhetően a Fidesz-KDNP tönkrenyerte magát. Menetrend szerint itt kellett volna következnie a valóságról alkotott kép közelítésének a valósághoz, ám ehelyett bizarr dolog történt: Orbán Viktor a valóságot próbálta meg a saját víziójához formálni. Először jött az egykulcsos adó, majd annak érdekében, hogy mindez ne vágja gallyra a költségvetést, érkeztek az igazán kreatív megoldások: kedvesen elkérték tőlünk a magánnyugdíj pénztári vagyonunkat, egész ágazatokat pedig szolidaritásra, azaz még több pénz befizetésére kértek kötelező jelleggel.

A »nonkonformista«, azaz punkos gazdaságpolitikának aztán egészen érdekes következményei lettek. A lazaságnak köszönhetően például nem igazán álltak össze a költségvetési számok, így a hiánycél tartása érdekében több menetben több százmilliárd forintot zároltak, majd vettek el végleg költségvetési intézményektől, és a kormány arra is »rádöbbent«, hogy az új adórendszerrel lényegesen többen jártak rosszul, mint jól. Természetesen erre is volt megoldás, bár kissé gyurcsányista jellegű: »bérkommandót« harangozott be a kormány, amelyből ugyanúgy nem lett semmi, mint Gyurcsány Ferenc »áfa-kommandójából«.”