„Figyeljük meg: a nemzeti együttműködés rezsije óriási. Aki szabad kezet kap, az oda nyúl, ahova nem szégyell. És nem szégyell semmit. Aki hazudik, az lophat, és meg is teszi.
Alapvetően kétféle szerepben lehet kormányozni. Az egyik szerint a választott vezető is ember, a munkatársai meg szintén. Mint ilyenek, megengedik a feltételezést, hogy hibázni és botlani fognak. A másik szerepben a kormány azt hirdeti, hogy nem egy maréknyi kontraszelektált ember, hanem egyben a nemzet eszenciája és apukája, a jóisten különmegbízottja, valamint bokréta az ő kalapján. Ez arra nagyon jó, hogy a síkhülyének nézett választókat, és a valóban síkhülye drukkereket öngyújtólengetős andalgásra bírja, és az állandó kétkedés terhétől megszabadítsa. Aztán annál brutálisabb a koppanás, amikor kiderül, hogy ezek bizony ugyanúgy saját zsebre dolgoznak, és komplett válságadókat talicskáznak haza. És hogy nincs következmény, nincs elszámoltatás és vezetőszíj. Pokorni Zoltán a zsebkésével nem ér fel a méltóságos urakhoz.”