„Tisztelt Svéd Királyi Televízió! - vagy hogy is hívják magukat, de a tegnap történtek után mindegy is. Megáll az ember esze. Ott látom a televízióban a magyar nemzet önfelkent atyját, akinek mindig népe (legfeljebb még saját családja) boldogulása volt a legfontosabb, akinek annyira fontos a magyar futball, hogy többet jár meccsre, mint találkozik a szakszervezetekkel vagy az IMF-fel, aki két meccs között forradalmat vív (jaj de sokba kerül ez nekünk mostanában), és miközben küzd az oligarchák ellen délcegen feszít a legnagyobb bank általa személyesen főfutball-felelőssé tett bankvezér oldalán (jut eszembe ki fizette a repülőjegyet Stockholmba?), saját nevemet látom nevezett »kétharmadom van és mindenkinek kuss« főnök neve alatt.
Hú de meg vagyok tisztelve (jaj bocs: ég a bőr a képemen). Még hogy én lennék Ő?! Na, ezt aztán vérciki! Hiszen hogyan jövök én ahhoz, hogy olyan embert mutassanak be az én nevem alatt (pardon: felett), aki a Szentkorona tant szeretné viszontlátni a magyar alkotmányban.”