Rend két hét alatt?

„Nincs rendben az a magabiztos, szinte természetes fellépés, amivel emberölést ígérhet bárki fényes nappal a villamoson. Tapasztalat, megéltség van mögötte, rendszeres feedback arról, hogy ezt lehet. Olyan tapasztalat, ami most is megerősítést nyert: míg én táskámat felhúzva, a fickó zsebben matató kezét lestem, a köztünk lévő távolságot méricskéltem, addig az utastársaink kivétel nélkül mással voltak elfoglalva. 

Kicsi és nagy, fiatal és öreg, kigyúrt és csenevész egyaránt a körmét piszkálta, az ablakon bámult kifelé, reklámújságot olvasgatott - mintha nem épp egy torokelvágós konfliktus bontakozna ki tőle pár lépésre. Nem szólnak, nem szólunk, és ezt pontosan tudja minden agresszor. Tudja, hogy nem kell senkitől és semmitől tartania, mert senki nem akar "belekeveredni". 

Ami még fontosabb, tudja azt is, hogy rendőrt, azt majd a diszkórazzián, majd a Gödörnél, majd a trükkös kereszteződések után traffipaxot markolva láthat. De ilyenkor? Kérjük, tartsa a vonalat, míg a kezelő jelentkezik! Tudom, korábban már próbáltam: egy fél villamos torkát el lehet addig vágni, míg valaki beleszól a kagylóba. 

Elfordított fejjel továbbsietünk, mikor az esti híradó leendő főszereplői a nyílt utcán adják elő az "élettársával szóváltásba keveredett, majd több ütéssel…" kezdetű hírt. Nem hiszünk a civil kontrollban, és semmi bizalmunk a rendőrségben. A kistelepüléseken lakók már fel sem tárcsázzák a két faluval arrébb szolgáló egyenruhásokat, ha folyamatosan lopják a tyúkokat, a színesfémet, vagy bármit, ami mozdítható. Tűrnek, vagy végső kétségbeesésükben olyan eszement dolgokat művelnek, mint az uborkáját árammal védő öregember.”