„Talán másoknak is feltűnt, hogy a parlamenti bizottsági helyek elosztásáról szóló tanácskozáson a vezető szerepet negyven év alatti politikusok játszották. Korábban sem volt ritka, különösen a Fidesznél, hogy fiatalnak számító emberek kerültek kulcspozíciókba – ne feledjük, a hónap végén még csak 47. születésnapját ünneplő Orbán Viktor először 35 évesen lett miniszterelnök -, a mostani helyzetnek azonban van egy komoly újdonsága: a KDNP kivételével minden parlamenti pártnak harmincas frakcióvezetője lesz.
Lázár János 35, Mesterházy Attila 36, Vona Gábor 31, Schiffer András 38 éves. Négy egészen különböző karrier, szépen demonstrálva a magyar politika eltérő rekrutációs csatornáit. (...)
Már többször kiderülhetett, hogy politikai kérdésekben olykor meglepően és érthetetlenül optimista vagyok. Az új politikusgenerációval kapcsolatos minden általános rossz tapasztalatom ellenére (röviden összefoglalva: az előttük járó nemzedék mintái által szocializált, de azoknál rosszabb képességekkel bíró politikusok), a harmincasok kritikus tömegének megjelenése most mégis némi bizakodásra ösztönöz. Ha az eltérő világnézetek és politikai érdekek ellenére kialakulhatna közöttük az emberi érintkezéshez szükséges minimális tisztelet és bizalom (ami az utóbbi időben az MSZP-Fidesz kapcsolatban gyakran hiányzott), talán akkor is lenne esélye a párbeszédnek (nem egyetértésről beszélek, csak szóba állásról!), amikor már nem csak a bizottsági helyeket kell majd elosztani.”