Szabó Gabriella, Vajda Attila és a többiek: tolonganak az olimpiai bajnokok a kajak-kenu szövetségi kapitányi posztokért
A közelmúlt legendái mellett külföldön bizonyított nagynevű szakember is beadta nyilvános pályázatát, ezekből szemezgettünk.
Hüttner Csaba szerződése október végéig szól, elárulta, hogyan képzeli el a jövőjét.
Nyitókép: Facebook/MKKSZ/Szalmás Péter
***
Továbbra is a kajak-kenu Magyarország egyik legsikeresebb olimpiai sportága, ám hiába szerzett 7 érmet (4 ezüst, 3 bronz) Párizsban a szakág, arany nem volt köztük. Ilyen „szégyen” legutóbb 1972-ben történt a mieinkkel, akik három éve Tokióban 3 versenyszámban is a legjobbak voltak. A Magyar Kajak Kenu Szövetség háza tájáról nincs hír arról, milyen következményekkel jár a szereplés, ugyanakkor sorra értékelik az érintettek az elmúlt időszakot az MKKSZ hivatalos felületein. Ezúttal Hüttner Csaba, szövetségi kapitány beszélt részletesen a háttérben történtekről és saját álláspontjáról.
„Nehéz feldolgozni, hogy nem nyertünk aranyérmet! Bár el kell mondanom, hogy nagyon-nagyon büszke vagyok erre a csapatra, mert az a hét érem mindent elmond, és az, hogy minden számban döntőben voltunk.
Folyamatosan azon agyalok, én mit rontottam el, mit lehetett volna jobban csinálni, hogy azok a versenyzők és edzők, akik beletették ezt a hatalmas munkát, a csúcsra juthattak volna.
Láthattuk azokat, akik a dobogón álltak, számomra sokat elmond mindegyikük arca, az a boldogság, hogy egyáltalán odáig jutottak. A magyar kajak-kenu erejét mindig az mutatja, hogy hány érmet szerez. Saját magunktól is mindig aranyat várunk, ahogy 1988 óta mindig szereztünk is. Viszont előremutató, hogy sok fiatal versenyzővel indultunk Párizsban, több újonccal, akik Los Angelesben érhetnek majd a csúcsra. Ez megnyugtató számomra, de ki kell választani azokat a számokat, amikre jobban fókuszálunk!” – fogalmazott a 2017 óta hivatalban lévő korábbi utánpótlás kapitány a Csónakház podcastban.
Hüttner Csaba hosszasan elemezte a különböző versenyszámokat és a magyarok teljesítményét. Végezetül arra a kérdésre igyekezett választ adni, hogy mi várhat a sportágra, illetve személy szerint rá mint szövetségi kapitányra. Tokió után – pályáztatás nélkül – 2024. október 31-ig hosszabbították meg a szerződését.
„Engem ez az olimpia olyan szintem megerősített, és olyan dolgokat kaptam ezektől a lányoktól, fiúktól, edzőktől, hogy akkor sem tudnának eltántorítani, ha hat lovaskocsival vinnének!
Nagyon szeretném csinálni, egyébként nem is nagyon tudom elképzelni magam máshol, mert ebben éltem már az utánpótlás kapitányságom alatt is, immár tizenhat éve. Csinálnom kéne tovább, azt szeretném, ha négy év múlva még több olimpiai aranyérem lenne nem a nevem, hanem a válogatott neve mellett! Mint maximalista, számomra is az lenne a legszebb, ha minél többet nyernének a magyar versenyzők, ezen kell dolgozni.”