Egy háromgyermekes magyar édesanyja nemzetközi sikersztorija
Négy nyelven – franciául, angolul, hollandul és magyarul – beszél, a csehet megérti, 3 gyermeket nevel, legutóbb a Tour de France logisztikai menedzsereként, előtte a berlini speciális olimpia, illetve a katari labdarúgó vb jegyértékesítési vezetőjeként dolgozott az a magyar sportszervező, akiért – kis túlzással – sorban állnak a legnagyobb sportesemények szervezőbizottságainál. Rózsa Dóra is a sportból jön, a medencék világában kezdte. „Nem voltam igazán kimagasló az úszásban,
messze nem voltam olyan tehetséges, mint Egerszegi Krisztina, vagy Szabó Tünde, hiszen az ő generációjukhoz tartozom”
– mondja magáról Dóra, aki épp budapesti hazalátogatása idején adott interjút a Mandinernek. „A triatlon lett inkább az én sportom, junior-válogatottságig jutottam, de a Sydney olimpiára nem kerültem ki, így a munka mellett az amatőr triatlon felé fordultam. Ott viszont igencsak nagyot álmodtam, és hatalmas munkával kvalifikáltam a Hawaii-n rendezett Ironman-re, ami ugye 3,8 kilométer úszás, 180 km kerékpározás és egy maratonfutás a végére. Bevallom – sóhajt nagyot –, ez ment a legnehezebben, de végignyomtam. Megcsináltam, pipa.
Aztán megszületett a három gyermekünk, úgyhogy tíz évig innentől kezdve otthon maradtam a családdal”
– meséli a ma már tizenkilenc éves Veronika, a tizennyolc éves Áron és a tizenhat éves Nándor édesanyja. Dóra magyar férje folyamatosan külföldi megbízásokat kapott, úgyhogy a család állandóan úton volt Európán belül. S noha az időközben könnyűipari mérnöki és közgazdász diplomákat is megszerző feleség, amíg a gyerekek kicsik voltak, addig csak az anyaságra koncentrált, a triatlont lélekben sosem engedte el.
„Veronika Budapesten, a fiúk Prágában születettek, de azt megelőzően is körbe cirkuláltuk Európát. Két évet éltünk Litvániában, majd elköltöztünk egy évre Franciaországba kizárólag a férjem munkájához igazodva. Majd jött egy év Belgium, és aztán elérkezett egy tízéves egybefüggő periódus Prágában, itt lettünk öt fős család. Utána
kiköltöztünk Amszterdamba, most itt élünk hét éve a férjemmel, Endrével és a srácokkal, akik ugyan nem laktak Magyarországon, de tökéletesen beszélnek, írnak-olvasnak magyarul,
angolul és persze hollandul is, a választott nyelveik mellett.